„A Solymosi Eszter ügyében, napirend utáni hozzászólásként a parlamentben elhangzott, részükről kommentár nélkül hagyott, tehát a Jobbik saját álláspontjaként érthető nyilatkozat segít megválaszolni a fenti kérdést, világossá tenni a párt tagjai és követői számára, hogy miért nem egy puszta retorikai fordulatról van szó. Mit jelent, hogy ők mindannyian egy neonáci párt parlamenti képviselői, illetve követői. Megemlékezni Solymosi Eszter halálának 130. évfordulójáról s a beszédet az 1882 óta folyamatos jelen lévő liberális szellem elleni vádemeléssel kezdeni, nem hirtelen jött indulatból fakadó köznapi magyar zsidózás, MIÉP-es rutin vagy csupán a Jobbik szokásos antiszemita kirohanásainak egyike. Sokkal fontosabb dolognak lehettünk tanúi.
Ez az amúgy egyéb neonáci beszédekből összeollózott, copy-paste szöveg ugyanis a Jobbik aktív és rettenetes nemzeti emlékezetprogramjának a bizonyítéka. Eszerint ezek a gazemberek számon tartják a szerintük zsidók által elkövetett bűntetteket, s az évforduló-fetisizmusuknak megfelelően nyilvánosan beszélnek is róla. A Jobbik képviselője, Baráth Zsolt (egykor tanító volt ez az ember, majd szociálpedagógus lett, és fiatalkorúakat nevelt) elég ügyesen gyáva volt, tehát nem állította azt, hogy a zsidók ölték meg rituális okoknál fogva Solymosi Esztert. Mindössze arról beszélt, hogy 1882 óta sem tudjuk, mi történt, s azt nem is tudhatta meg a magyar ember, mert a nemzetközi összeesküvés megkötötte a magyar bíró kezét.
A Jobbik, ez a komor ideológiai párt tehát nem felejt. Baráth képviselő az áldozat vezetéknevét elhagyva beszélt róla. Eszterként, személyes ismerőseként említette az 1882-ben, Tiszaeszláron eltűnt kislányt. A rémálom, tehát a vérvád emlegetése Baráth képviselőnek és mögötte a rohamosztagokat alkalmazó pártnak, a Jobbiknak tehát személyes ügye, s ez az, ami a nácizmus világos öröksége.”