Magunk alatt vágjuk a fát

„A szorító pénzügyi kényszer miatt egyre többen ülnek biciklire. Nyilván fontos szempont a környezetvédelem és az egészséges életmód, blablabla is, de ha nincs pénz benzinre, akkor felesleges tovább cifrázni az indoklást. Egyre több a kerékpáros, látjuk mindannyian. Egyre több a járdán közlekedő kerékpáros. Látjuk mindannyian. Ez így sokáig nem fog menni, a rendőrség véget fog ennek vetni. A járda a gyalogosoké, és ez így helyes.

És akkor mi lesz?

Autózásra nem lesz pénze azoknak, akiknek most sincs. A közúton nem mernek biciklizni. Hiába agitál ezer biciklis aktivista, ha egyetlen autós is akad, amelyik leszorítja a piacra igyekvő bringást. Meghalni nem akarnak - érthető. Nagyobb biztonságot fognak követelni. Követelni bizony, mert élni akarnak. Munkába járni, boltba menni, meg gyerekért az oviba. Az önkormányzatnak valamit csinálnia kell, ha a következő ciklusban is meg szeretnék tartani a székeiket. Az adóbevételeik nagy részét elvonta a kormány, az szóba se jöhet, hogy kerékpárút-hálózatot építsenek. Kivethetnek ingatlanadót, füstadót, adó-adót, abból fejleszthetik a feneketlen pénznyelő, buszos helyi járatokat. Ez biztos recept a bukásra. Csak azt tehetik, amit a tanító nénik: Szétültetik a civakodó rosszgyerekeket. Szélesebb sávot kell hagyni az autósok és a kerékpárosok között. A keskeny utcákat egyirányúsítani kell, a többsávosokat egysávosítani, az útszéli parkolást megtiltani, a városközpontból az autókat kitiltani.

Ha képtelenek vagyunk kulturáltan osztozni a meglévő útfelületen, meg is érdemeljük hogy megszívjuk – mi, autósok.”