Pálfordulás

„Szinte kizárt, hogy a miniszterelnök ne tudta volna megvédeni Schmittet, ha nagyon akarja. Ahogy az is elég egyértelműnek tűnik, hogy Schmitt talán még most sem gondolja azt, hogy helyzete valóban tarthatatlanná vált. Szerdán, pénteken és vasárnap is elmondta, hogy nem mond le.

A helyzet elég sokszor változott. Kedden, a tényfeltáró bizottság jelentése után úgy tűnt, hogy a kormányoldal elsimítaná, lezárná az ügyet. Csütörtök reggelre fordult a kocka, amikor a Fideszhez közel álló Magyar Nemzet, Pálinkás József MTA-elnök és a Professzorok Batthyány köre is elkezdte a helyén kezelni a történeteket. Az egyetemi szenátus délután elvette a doktori címet, az a hír terjedt, hogy Orbán telefonon szólt az elnöknek, hogy vége van. Aztán péntek délben minden megváltozott. Úgy tűnt, hogy minden nyomás ellenére Schmitt maradhat. Aztán hétfőn kiderült, hogy mégsem.

Az egyetemi világ, a Fidesz-közeli értelmiség, a frakció tagjai fordítottak a helyzeten? Tényleg az történt, hogy Orbán már lemondatta volna Schmittet, aztán hagyta harcolni, majd újra szólt, hogy vége? Volt valódi esélye Schmittnek, vagy csak azért kapott még egy hétvégét, hogy legyen ideje felfogni, hogy mennyire nem megy ez? Nem biztos, hogy kiderül. De az biztos, hogy legalább működtek az önvédelmi reflexek a Fideszen belül. Ez megnyugtató fejlemény.”