Demokrácia ott van, ahol kérdeznek

„Talán azokon a helyeken van rá igény is. Magyarországon mintha a fő probléma az lenne, hogy az emberek nem is igazán érdeklődnek efféle témák iránt. Nálunk nem hagyomány kérdezni.

Ez talán kulturális eltérés lehet. Az amerikaiak mindig is rendkívül szkeptikusak voltak kormányaikkal szemben. Fura, most, hogy mondja, éppen ma adtam elő egy budapesti főiskolán, és miután befejeztem a mondandómat, egyetlen kérdést sem kaptam. Nekem ez teljesen szokatlan. Egy amerikai főiskolán tartott előadás után kérdések özönére kellene felelnem. A demokrácia számára az egyik legegészségesebb dolog kérdezni, többek közt kérdéseket feltenni a megválasztott vezetőink felé. Ennek ellenére otthon is gyakran előfordul, hogy az olvasóközönség egyszerűen nem kapja fel a fejét a sztoridra. Ettől függetlenül meg kell írnod, mert ez a küldetésed.

Hogyan lehet átszakítani ezt a közömbösséget?

Elkészíted a fontos sztorikat és néha felkapják, néha nem, de ettől neked még el kell készítened azt, ami fontos és amiről tudnia kell a világnak. Elég ha megnézzük a két legutóbbi Pulitzer-díjas történetet. Az egyik az AP (Associated Press) munkája volt, mely arról szólt, hogy a New York-i muzulmán közösséget bírósági végzés nélkül tartották állandó rendőrségi megfigyelés alatt, lehallgatták őket a sarki közértjeiktől a mecsetekig. Nem is megfigyelés volt ez már, inkább közönséges kémkedés.

A másik a Seattle Times nevű helyi újság témája volt, melyből kiderült, hogy a szövetségi hatóságok az elvonóra került heroinistákat metadonnal látták el, miközben tudományos munkák igazolták, hogy a metadon már korábban is emberéleteket követelt. Az eljárást a szegények szenvedték meg, mert nekik nem volt pénzük más alternatívára. Mindkét történet megragadta az olvasók figyelmét, hatalmas botrány keveredett belőlük és rákényszerítették a törvényhozást, hogy változtasson.

Számos nagyszerű történet van ugyanakkor, ami visszhang nélkül marad. Néha a változás éveket vesz igénybe, de akkor is fontos megtenni az első lépést.”