Válasz Borókai Gábornak

„Ne hülyítsük egymást: míg az előző ciklusban az állami hirdetők inkább politikasemlegesen, a médiaügynökségek adataira támaszkodva, netán valamiféle kiegyensúlyozásra törekedve döntöttek hirdetési büdzséjükről, addig kormányváltás után a kormánypárti Heti Válasz piaci vetélytársai rovására jut semmivel sem indokolható többlethez ebből a forrásból.

De ami még ennél is fontosabb: az állami cégek hirdetései (rendszerint egy-egy országos médiakampány részeként) anélkül jelentek meg a lapunkban, hogy a Narancs a közlésükért cserébe bármiféle kötelezettséget vállalt volna az újságban megjelenő cikkek tartalmára nézve.

Legalább magunk között ne alakoskodjunk. Egyáltalán nem gáz, sőt, magától értetődő, hogy egy állami vállalat hirdet. Nem gáz az sem, ha egy önkormányzat PR-anyagot vásárol magának a sajtóban – mindaddig, amíg az olvasó tudja, hogy mit olvas: hirdetést, PR-cikket. Nem gáz elismerő cikket írni arról, ha valamelyik budapesti kerületben valami pompás dolog történik. De gáz olyan »együttműködési« megállapodást kötni az önkormányzatokkal, amelyek az újság tartalmi kérdéseit is érintik. Nem gáz, hogy egy hetilap kormánypárti. Nem gáz, hogy a Heti Válasz kormánypárti. Az a gáz, ha a kormány felügyelete alá vagy érdekkörébe tartozó vállalatok, vagy a kormánypárti önkormányzatok épp ennél a hetilapnál szabadulnak meg marketingköltségvetésük semmivel sem indokolhatóan nagy részétől.”