„László János a Magyar Kerékpáros Klub elnöke a nyitóeseményen elmondta, hogy 500 ezer azoknak a száma, akik reggelente bringával indulnak a munkába. Nos ez azt jelenti - a foglalkoztatottsági adatokat is figyelembe véve, amely szerint mintegy 3,8 millióan dolgozunk ma Magyarországon -, hogy minden nyolcadik ember kerékpárral megy a munkahelyére. Honnan veszik ezeket az égbekiáltó nagy baromságokat az elvileg felelős vezetők? Nyilván ők nem járnak bringával, hiszen akkor szembesülnének vele, hogy nincsenek az utcán azok a kétkerekű százezrek, akikről ők beszélnek. Teszem hozzá, szerencsére!
Tapasztalatból mondom, de nem nehéz elképzelni sem, hogy mit okoz az utakon, a járdákon, a kerékpárutakon az a tömeg, akik egy-egy ilyen kampány hívószavára, vagy a kellően trendi kerékpáros demonstráció vagy épp egy hirtelen jött tavaszi nap hatására, uccu neki bringára ül: káoszt. Mivel az egyébként nem kerekezők közlekedéskultúrája az autósokét is alulmúlja, - hiszen még a jobb oldalon haladok elvét sem ismerik -, kész életveszély ilyenkor a kerékpárutakon közlekedni. Ilyenkor menekül a napi szinten tekerő kerékpáros a négysávosra az autók közé.
Szóval a magunk részéről óva intenénk mindenkit a nagy össznépi bringára ugrástól. Javasolnánk előbb egy használható, karbantartott kerékpár megvásárlását, egy normális bukósisak beszerzését, de legfőképpen egy jól átgondolt közlekedési útvonal megtervezését, felfedezését, amelyen épségben lehet bekarikázni a melóhelyre. Legfőképpen pedig tanulj meg úgy viselkedni mintha láthatatlan lennél, ugyanis az utakon közlekedők számára tényleg az vagy, és ha túl akarod élni a napot, akkor neked kell a másik helyett is figyelni. Hiába a nagy dumák, meg a kamu statisztikák - a valóság teljesen más!”