„Tokfalvi konklúziója az, hogy ez a hét mondat valószínűleg magyar hamisítvány a Gyurcsány-korszakból. Tehát, »amikor a lelkendező netharcosok azt mondják, hogy „micsoda zseni [Szolzsenyicin], olyan, mintha mi mondtuk volna”, annak is az lehet az egyszerű oka, hogy ők mondták«. Mindez, Tokfalvi szerint, »rossz fényt vet a magát elsőrendűen antikommunizmusával meghatározó magyar létező jobboldal szellemi állapotára«. Ezekkel a kétes hitelű mondatokkal emlékezett meg Szolzsenyicinről többek között a Reakció blog (a Mandiner elődje), a Vatikán Rádió, a Magyar Nemzet és Tomcat. »Vagyis gyakorlatilag a teljes skála, az ifjúnormálistól a veretes katolikus konzervatívon és kommersz kurucon át a pszichopatáig.«
Miért hoztam fel ezt a témát, és miért foglaltam itt össze azt, amit négy évvel ezelőtt Tokfalvi Ede már felfedezett? Azért, mert eddig legalább csak az internet bizonyos berkeiben volt ez az ál-Szolzsenyicin-idézet népszerű, de most, az után, hogy Lázár Jánosnak is megtetszett, kint van a nyomtatott és az elektronikus médiában, és úgy látszik, hogy még a politikailag leginformáltabb emberek sem tudják, hogy Szolzsenyicinnek semmi köze ezekhez a primitív mondatokhoz.
Mondok egy példát, hogy miképpen terjed a valamikor 2008-ban kiagyalt idézet különösen most, a Lázár-levél publikálása óta. Egyik este a Lázár–Schiffer-levélváltás volt az ATV »A tét« című műsorának témája. A jelenlevők közül senki sem tudta, hogy Szolzsenyicinnek valószínűleg semmi köze nincs ehhez a hét otromba mondathoz. Persze a jelenlevők egyhangúan elítélték nemcsak a levél stílusát, hanem legfőképpen azt a rákosista felfogást, amely szerint valaki a felmenői miatt büntethető, illetve diszkriminálható. De egyikük sem tudott arról, hogy ezzel a Szolzsenyicin-idézettel probléma lenne. Sőt az egyik politológus, akiről egyébként nekem nagyon jó véleményem van, még ironikusan meg is jegyezte, hogy úgy látszik, Lázár János most már Szolzsenyicint olvas, ami »üdvözlendő.« Hát, kedves barátom, nem olvas Lázár János Szolzsenyicint. Inkább jobboldali hírportálokból szedi elképzeléseit a kommunizmusról és úgy általában a politikáról. Szomorú és sokat mond erről az egész társaságról.”