„A magyar történelem egyik példás alakja II. Rákóczi Ferenc. Lehet naivnak, merevnek mondani, lehet álmodozónak gondolni a Rákócziak, Zrínyiek, Frangepánok, Báthoryak, Lórántffyak örökségét hordozó fejedelmet. Sorsa, a hitet a vagyon elő helyező meggyőződése mégis felemelő, s csodálatos XVIII. századi előképe a XIX. századi Széchenyi Istvánnak.
Hegyalja nem egyszerűen bora, szellemtörténeti helye miatt is különleges. Nincs a történelemben nagyobb hírnöke Hegyaljának, mint II. Rákóczi Ferenc. Szerencsétlen véletlennek is tekinthetjük, hogy az általa vezetett szabadságharcnak nincs helye nemzeti ünnepeink sorába. Ha így lenne, emlékezete, szellemi hagyatéka mélyebb hatást gyakorolhatna, aminek a szülőhely Borsi és a nyugvóhely Kassa közé ékelődő Tokaj-Hegyalja volna első számú nyertese. Éppen ezért magának a borvidéknek kellene a Rákóczi-kultusz első számú éltetőjének lennie.
Csak egy javaslat, amit már többször megírtam: hátha egyszer, valahol, valaki lát benne szellemet, jövőt. Miért ne szervezhetnénk meg egy Hegyaljára komponált Rákóczi-utat? Indulhatna Borsiból, befejeződhetne Kassán, vagy indulna Borsiból s végződhetne Rákóczi Zsigmond szerencsi várában. Miért ne tűzhetnénk ki célul, hogy minden iskolás egyszer járja végig a Rákóczi utat – vándortáborok keretében, autóbusszal, gyalog, szakérrel, vagy bármilyen formában. Hegyalja roskadozik a Rákóczi emlékekben. Keressék fel a diákok sorra a tokaji településeket, lássák Patakot és Szerencset, Tolcsvát, Keresztúrt, Tokajt és Mádot!”