Egy roma úgysem nyerheti meg

„Győzikét és a celebes Big Brother kivéve te vagy az első nyíltan roma szereplő a magyar valóságshow-k tízéves történetében. Szerinted miért nem volt előtted senki?

Nekem ez természetes volt. Meg akartam mutatni azt, hogy nemcsak rossz romák vannak, hanem igenis vannak köztünk jók is. És lehet, hogy a többsége jó, de lehet, hogy ezért nem kapnak állást. És ha már csak annyit tudtam tenni, hogy egy pár emberben megváltoztak a gondolatok a romákkal szemben, akkor már megérte a bent létem. Ha egy pár roma ember kap ezért munkát.

De nagyon féltem, hogy milyen lesz a megítélés bent a villában a romaságom miatt. Hogy ott bent az emberek hogy fognak rám nézni. Hogy nem akarnak-e emiatt ott bent kikészíteni vagy előítéletekkel élni. De nemhogy hátrányomra vált, hogy benn voltam romaként, hanem előnyömre.

Amikor megláttak bent cigányul táncolni a többiek, azt mondták, hogy nem láttak még ilyet. Az Attila, a Csaba rockon nőttek fel, azt se tudták mi az a cigányzene, megmutattam nekik. Amikor meghallottak egy siratót, sírtak. Mondták, hogy ilyet még életükben nem hallottak.

És szerinted ez az átlagos, ilyen lelkesen gondolkodik a többség a cigányokról?

Magyarországon nagyon elítélik a romákat. Észrevettem, hogy amikor elmegyek egy boltba, jön utánam a vagyonőr, hogy lopok. Az egyikhez odamentem, belenéztem a szemébe, és mondtam neki, hogy soha életemben nem lopnék, nem úgy neveltek. Van magyar közt is meg van roma közt is jó, rossz ember. Emberek vagyunk.

Az előítéleteket úgy kell leküzdeni, hogy az embernek egész életén keresztül kell küzdenie, hogy megmutassa azt, hogy jó ember. Hogy nem az vagyok, amit látnak a hírekben, hanem hogy jó ember vagyok. A telekommunikácós cégnél kézi összeszerelőből raktáros lettem, mentem előre. És hiába csináltam jobban mindent, Sztahanovnak hívtak a kollégáim, még szünetre sem mentem ki, de nem tettek meg műszakvezetőnek. A villában is maximalista voltam. Ki is borultam, mert semelyik heti feladatot sem tudtam megnyerni. Úgy éreztem, olyan, mint kint a való életben, ugyanúgy vagyok bent is, hogy maximálisan odateszem magamat és nem jön össze.

Amikor 13 éves lehettem, és volt nálam 150 vagy 200 forint és csokit akartam venni. Nem tudtam dönteni, és álltam a polc előtt és gondolkoztam, Snickers vagy Bounty, Snickers vagy Bounty. Erre a vagyonőr megfogta a kezemet és hátravitt, és kipakoltatta a zsebeimet. Ez egy akkora törés volt bennem, hogy most ezt miért csinálják velem. Nem talált nálam semmit és kiengedett hátul. Szégyen volt bennem, hogy te úristen, hogy engem miért visznek oda be?”