A film igazi egyedi munka, valamennyi műfajában: furcsa dráma, szokatlan akció/szuperhős-mozi, és letisztult világú sci-fi.
„John Landis büszke lehet a fiára. Mármint Max Landis forgatókönyvíróra, aki szemtelenül fiatal kora (27 éves) ellenére már Az erő krónikája után következő nagyjátékfilmjére vár, a főszerepben Mark Wahlberggel és Jonah Hillel. A mostani, a Landis sztorijából és forgatókönyvéből készült mozi még nem mondhatja el magáról, hogy A-kategóriás sztárokkal büszkélkedhet, de ez semmit sem von le az értékéből, sőt. Főszereplői igazi színészek, élükön a legdominánsabb szerepet játszó Dane DeHaannal, akinek arcberendezéséről rögtön a fiatal Leonardo DiCaprio juthat eszünkbe. (...)
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A leglelkesebb rajongóknak kellemes élményt okozhat, de ezúttal a technológiai forradalom elmaradt, cserében a történet sem mutat újat. Az Avatar: Tűz és hamu mindezek ellenére is szórakoztató lehetne, ha a három órát is meghaladó játékidő nem fulladna újra és újra unalomba.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Egy másik jármű szemből, kivédhetetlenül, frontálisan az övének ütközött. A szövetségi kapitányt kórházba szállították.
