„Arról sem esik szó, hogy Károlyinak úgy teremtettek helyet a Kossuth téren, hogy előzőleg bősz és elvadult szobordöntögetést hajtottak végre, a népi demokrácia idióta képére próbálván átformálni a teret. (Ez csak azért nem sikerült igazán, mert a királyság idején épült Parlament látványosan uralja a területet, s ahhoz nem mertek hozzányúlni.) Mindenesetre gróf Andrássy Gyula vagy gróf Tisza István történelmi érdemeit, emberi nagyságát joggal állíthatjuk gróf Károlyi Mihály nívója fölé, ezért az ő emlékművük visszaállítása igazán kívánatos és indokolt. A lényeg, hogy Károlyi szobrát, ellentétben sok érdemekben dúsabb sorstársa emlékművével, nem olvasztják be, hanem, nem megtagadva tőle a történelmi szerepet és jelentőséget, kevésbé kiemelt helyen állítják fel.
A szocialista párt – amelynek jogelődje életében megtagadta, halála után keblére ölelte Károlyi személyét, majd emlékét – vörös őrséget állított a szobor védelmére, hátha Verók István, aki a volt szoci polgármesterek közül még Hunvaldnál is antipatikusabb, puszta látványával elriasztja a bontóbrigádot. Horváth Csaba közgyűlési képviselő, akihez képest Verók is rokonszenves, megígérte, hogy ők három év múlva visszaállítják a Károlyi-szobrot.
1989-ben Pátzay Pál Dózsa György úti Lenin-szobrát is ideiglenesen bontották el, mondván, restaurálják, és hamarosan visszaállítják. Ha Károlyi visszakerülne jelenlegi helyére, eljönne Lenin ideje is.”