Újra Apák és fiúk – avagy ki is a pofátlan

„Az ügynökakták nyilvánosságát célzó javaslat benyújtóját, Schiffer Andrást pofátlannak nevezte a fideszes Lázár János, mert a képviselő nagyapja a rendszerváltás előtt nagykövet volt.

Igaza lett Solt Ottilának, amikor az 1990-ben megjelent első Apák és fiúk iromány kapcsán azt írta, hogy »ami rosszul kezdődik, az rosszul is folytatódik«. Talán ő sem gondolta, hogy nem rosszul, hanem borzasztóan folytatódik.. Mert amikor pozícióban (a felelős jelző ide nem illik) lévő emberek használják egy letűnt (vagy legalábbis annak remélt) világ eszközeit, akkor a dolgok nem csak rosszul mennek. Talán Lázár János is tudja, hogy a a sztálinizmus, a fasizmus ítélkezett családokon, felmenőik származása vagy vallása miatt. Most még csak pofátlannak mondja, na de hol a határ?

Persze el lehetne egyszerűen is intézni a kérdést, ha Lázár János nem először nyúlt volna ilyen eszközhöz. Kérdezhetném mitől hitelesebb az a »rendszerműködtető« (ahogyan L.J. fogalmaz), aki ma ott ül a kormányban, vagy még magasabban, ám egy korábbi rendszerben, minisztériumi főtisztviselő, miniszterhelyettesi rangban lévő, MSZMP intézményben dolgozó volt.

Feltehetném a kérdést, hogy miért pofátlan egy unoka, ha rendszerváltás után 22 évvel olyan javaslatot tesz, ami a tisztább közéletet, az átláthatóbb világot célozza meg. És megkérdezhetném azt is, hogy a fiatal demokrata Lázár János, vita helyett miért bélyegzi meg ellenfelét.? Persze tudom, hogy felesleges racionális kérdéseket feltenni egy irracionálisan működő hatalom képviselőjének.

Felmerül bennem az is, hogy a frakcióvezető miért csak apám 70-as,80-es években betöltött pozícióit említi. Mert gondolom, amikor utána nézett a múltjának, azt is látnia kellett, hogy a »kollaboráns« több mint öt évet töltött a kommunisták börtönében, ahol egy ideig halálra ítélt volt. . Azt is olvashatta volna, hogy 1950-ben nem először járt az Andrássy út 60-ban, ugyanis a nyilasok is odavitték 1944-ben antifasiszta tevékenységért, Innen pedig az út egyenesen Dachauba vezetett.

Persze mindez nem illik az előre eltervezett ítélethez. Na de akkor ki is a pofátlan? Esetleg nem az, aki csak úgy odaveti a mondatokat szegénységről, apáról, nagyapáról? És ha folytatnám a frakcióvezető logikáját, azt kérdezném , a nagyapa fiának filmjei is pofátlan alkotások voltak, amik a kiszolgáltatottságról a szegénységről szóltak,, a cigányok, az ingázó munkások életéről, a kitelepítettek sorsáról. Akkor ehhez bátorság kellett, most a kommunistázáshoz nem kell.

Végezetül én, mint fiú és unoka, tudom, hogy nagyapám és apám tévedtek is, hibákat is követtek el,, mert lehet, a hitük, félre vezette őket, de soha nem voltak becstelenek. A tisztességüket nem lehetett kétségbe vonni. Ezért ebben, a mai politikai világban egyre büszkébb vagyok rájuk.”