A nemzeti radikalizmus súlyai és szárnyai

Szerintem jól rátapint a cikk a Jobbik problémájára, ez a misszió nélküliség. Azonban ezt nem nevezném meglepőnek: ma már úgy vélem, Magyarországon a demokrácia intézménye egy megélhetési és igénypolitikában materializálódott. A politikai palettán ott jelennek meg szereplők és olyanok, ahol és amilyenekre éppen szükség van, amilyen igény felmerül. Az MSZP szociálisból liberális demokratává, a Fidesz ultraliberálisból konzervatív polgárivá, és még ki tudja, mi mivé válhatott. Ez NEM zavarja az embereket, elég, ha aktuálisan jelen van az, akitől a véleményüket visszahallják. A Jobbik nemzeti radikálisnak hirdeti magát, de őszintén szólva a vezetőik sem tudnak rovásírni, lövésük nincs róla, mi a Szent Korona-tan, a trianonozással kb. véget is ér a paradigmarendszer náluk, és hát félkatonai szervezetekben Hitler-bajusszal menetelni. Ezzel nem LEHET közösséget vállalni. Primitív (de nagyon veszélyes) eszmék, primitív módszertan, olcsó, hatásvadász fellépés, nagy szavak, tartalmatlanul. Én úgy gondolom, 100% nemzeti felfogású vagyok, EZÉRT nem lehetek radikális. Az én nemzetem sosem volt radikális, a világ legfejlettebb, vezető nemzete volt évszázadokig, népek sora nyálcsorgatva leste, hogy csinálják... Aki a 2. világháborúig vagy csak Trianonig képes visszanézni és ezen nyávog naphosszat, nem sokat használ. Ami hiányzik - és nem látom esélyét, hogy a Jobbikban ez valaha is meglesz - egy művelt, valódi magyar kultúrát hordozó, innovatív, hazája iránt feltétlen elkötelezett értelmiségi réteg: Hass, alkoss, gyarapíts! Ez a nemzeti felfogás, nem a radikalizmus, a kukaborogatás, és a nemzeti jelképeinknek a náci ideológiával való összemosása és megszégyenítése. Ebbe bele fognak bukni, bele kell bukniuk.

Nemzeti radikalizmus, mög a faszom. Miért nem jó a valódi neve, a fasizmus? Ha szégyellitek a fasizmust, miért vagytok fasiszták?

Szórakoztató ismét olvasni baloldali elkötelezettségű és közismerten korábban magukat Gyurcsány-rajongóként meghatározó országlakóinkat, ahogy éppen tanácsokat adnak ennek-annak a pártnak. "Kár", hogy ez az esszé elméleti és elvi jellegű, nem pártokról értekezik, bár ha van aki találva érzi magát, az mindenképpen előremutató. Ez egy ideológiai, elméleti elaborátum, aminek nagyon helyesen, itt volt az ideje. Hiszen a magát jobboldalinak meghatározó, vagy a magát baloldalinak beállító pártok ideológiai káoszt gerjesztenek a szent-választópolgár fejekben. A jobboldali párt baloldali programmal, a baloldali meg... mondjuk jobboldali programmal lép fel és ez a politikai skizofrénia nem tesz jót sem a tisztulásnak, sem a gondolkodásnak. Hogy az országról és a gazdaságról már ne is beszéljünk. Pánczél jól látja és fogalmazza meg a lényeget, és helyesen használja a - lassan jelszószerűen is megjelenítendő - ellenforradalom fogalmat is; lehántva róla minden baloldali demagógiát, mázt és a jobboldal figyelmébe ajánlja annak valódi tartalmát. Mert igen, 1989-ben forradalom volt. Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a mi forradalmunk. Már ha a forradalom - akár marxista, akár polgári vagy neokonzervatív - definícióiból indulunk ki. Miközben Grósz ellenforradalmat és fehérterrort vizonált, létrejött az álma, az MSZMP álma: Magyarország furcsa forradalma, amelyben 56 leverői kiegyeztek a magukat 56 utódainak vallókkal, csak azért, hogy az elit elkerülhesse az ellenforradalmat. Az antalli álom sikerült, de nem vált be, mint káros, önmagát akadályozó és struktúrákat elmerevítő, az újrakezdés ellehetetlenítő kompromisszum-egyveleg - és nagy ára is lett. (Lehet, hogy éppen ez volt a cél.) Egyébként a Jobbik ideológiai tisztulása - egyáltalán a Jobbik ideológiájának létrejötte - a Fidesznek is előnyére szolgálna (bár a szerző gondolatai a párt-tanácsadásnál azért általánosabb érvényűek, nem receptek), és mondjuk az MSZP-t is segítené, hogy megvalósíthassa végre a korábban hirdetett alapelvét, amit eddig még nem tudott megvalósítani: Merjünk kicsik lenni. S eleget tehetne szövetségese elvárásainak is, hogy lehessen más a politika; hogy nemzetközi helyett lehessen magyar, hogy globalista-befektetőbarát helyett lehessen szocialista és maffia-jellegű bűnszövetkezet helyett lehessen végre párt. S hogy végre elméleti munkásság is beleférjen a baloldalba, nem csak egy az árral történő - furcsán tragikomikus - úszásszerűség. S a Fideszt is karakterisztikusabb szerepvállalásra késztethetné, levetve magáról a pragmatizmus mentségnek szánt tévutait; azaz végül az ország járna jól az ideológiai tisztulással és ennek a furcsa forradalomnak a befejezésével (már ha a cseh volt a "bársonyos"). Tehát Pánczélnak igaza van, és jó helyen is keresi a megoldást, s nagyon helyesen teszi, amikor nem a jelenlegi pártstruktúrák mentén gondolkodik, hanem latolgat és egy valóban működőképes és átlátható, a történelemben már bizonyított struktúra figyelembevételével gondolkodik. Hiánypótló munka, remélem lesz még folytatása és valódi jobboldali, és politológiai vitákat gerjeszt. Van mit tisztáznunk. Csak így tovább! Gratulálok az íráshoz!

Egyébként teljesen átlátszó ez az egész királypártiság. Nyilvánvalóan nem egy normális királyságot akarnak, hanem a Horthy-féle király nélküli urambátyám-rendszert szeretnék visszaállítani. Ha már monarchisták akartok lenni, csináljátok normálisan és kampányoljatok a legitim Habsburg-család visszahívásáért.