Bizalmasság, intimitás, szexualitás

„Olyan üdítő dolog olyan nőkkel (nagyon gyakran éppen szerzetesnőkkel) találkozni, akiknek helyén van a szívük, akiknek integrált a szexualitásuk! Olyan nők ők, akik nagyon sokat tudnak segíteni egy klerikusnak. Általában vannak mély és bensőséges kapcsolataik (alkalmasint jó házasságban élnek) és nagyrészt elégedettek az életükkel. Megharcolták már a maguk harcait, megszelídítették a maguk démonait. Bár még az elégedettség és a beérkezettség sem nélkülözhetetlen kritériumok. Fontosabb az keresztény értékrend, az önismeret és az életszentségre való törekvés.

Hogy ez unalmas konklúzió? Meglehet. Persze fenntartom azért, hogy az érett és integrált szexualitást, a személyiség karbantartását és érését nem lehet megspórolni. Mindez egész életre feladja a leckét, folytonos tanulási folyamatra hív. Mi papok, akik állandóan dolgozunk az intimitással, legalábbis nem adhatjuk alább. Mondjak személyeset is? Nekem eleinte az segített, hogy – ha magamban nem is igen bízhattam (hisz ismertem magamat) –, abban azért biztos voltam, hogy nem akarok visszaélni a MÁSIK bizalmával. Hogy óvni akarom ŐT az egyházban való csalódástól. Már, ha értitek, mire gondolok…”