„Azt mondják, nem volt kormányfilozófiájuk. Dehogyisnem! Így szólt: adj el mindent, ami nemzeti vagyon, s költs rogyásig hitelből a következő kormány kontójára. Egy 2007-ben elkészült szakértői anyag szerint 102 milliárd forintot értek azok a minisztériumi székházak, amelyeket a második Gyurcsány-kormány dobra akart verni. A Pénzügyminisztériumot 10,5, a Miniszterelnöki Hivatal épületét 10 milliárdért adták volna el. S hová mentek volna az említett hivatalok? Hát béreltek volna nekik egy másik épületet. Folyt a pénz, mint a víz az elrontott csapból. Bánták is! Nem ők fizettek: mi fizettünk, s fizetünk ma is felelőtlen döntéseikért. Aki úgy gondolja, hogy a nyolc év folyamán özönlő ilyen és ehhez hasonló hírek nem feküdték meg az emberek gyomrát, nagyot tévednek. Az SZDSZ ráment a mutyitervekre, a baloldal pedig hiába berzenkedik, hogy ne „nyolcévezzünk”, mert mondhatunk mi négyzetgyök hatvannégy évet is, a lényeg nem változik: az MSZP ezalatt a négyzetgyök hatvannégy év alatt csúfosan leszerepelt, és hogy milyen nehéz lesz talpra állnia, azt mi sem mutatja erősebben, mint hogy még a Jobbik is megelőzte a szocialistákat.
A Fidesz mellett pedig kitart az ország. Nincs más lehetőségünk. Bízunk bennük. Ha ellenünk fordul az Európa Tanács, Charles Gati, Clintonné és az EU, nekünk akkor is ki kell tartanunk az Orbán-kabinet mellett. Mert különben jönnek majd a Dániel Péterek, a Pityinger Lászlók, a Kónya Péterek, a millások, a nullások, a huszadik senkik. Ne várjuk meg őket!”
