Nem több, mint szerethető stílusgyakorlat

2012. március 04. 23:59

Én bizony azt vártam, hogy mikor ér véget a kétségtelenül lenyűgöző retro, s mikor kezdődik el az igazi film.

2012. március 04. 23:59

„2011-ben nyilván nem lehet fekete-fehér némafilmet csinálni, csak olyan játékosan, ahogy Hazanavicius teszi: eljátszik a (beszéd)hang hiányával, időnként át is lépve a maga szabta technikai korlátot (ahogy a pohár koccan az asztalon).


És ezzel már a legfontosabb kérdésnél tartunk, ami a film kapcsán felvethető: vajon egy ilyen butácska történet (a vénülő színészikon és a rakétasebességgel felfelé törő ifjú színésznő szerelméről) fekete-fehérben, beszédhang nélkül, fogyasztható-e a három DS, ízes-szagos digitális filmek korszakában. Bár a film fogadtatása kétségtelenül azt mutatja, hogy igen, főleg ha franciás eleganciával és stílusérzékkel tálalják, a saját befogadói élményem ezzel ellentétes választ ad a kérdésre: szerintem a stílusgyakorlat bizony sajnos nem tud egész estés nagy mozivá válni. A gegek némafilmekhez méltó módon laposkásak, a fordulatok – értem én, hogy direkt – de előre tudhatóak, s a filmzene is túl gyakran használ fortissimót ahhoz, hogy az embernek egy idő után ne fájduljon meg a feje. Én bizony azt vártam, hogy mikor ér véget a kétségtelenül lenyűgöző retro, s mikor kezdődik el az igazi film.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
marko11
2012. március 07. 14:58
Volt 2 hihetetlenül jó film az Oscar jelöltek közt (Az élet fája, Hugó) ...és ez nyert!?
prokris
2012. március 07. 14:58
Jópofa kis stílusgyakorlat ez a film, semmi több. Óriás adag popcorn mellé elmegy,a kutya pedig baromi helyes benne, ennyi.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!