Folytassa, Ángyán tanár úr!

A sebezhetőség tökéletes védelem:
Folytassa Ángyán tanár úr!

Egy nemzet életképességét és egyben vállalt sorsfeladatának sikeres beteljesítését leginkább tagjainak önismerete, és az arra épülő egészséges önbizalom befolyásolja. Ezért mindannyiunk egyénre szabott sorsfeladata, hogy megismerje önmaga képességeit és javítandó gyengeségeit, mert e tudás nélkül dolgunk végzése során rendre alulmaradhatunk. Miután az állam meghatározott földrajzi területen élő emberek történetileg kialakult, tartós és szervezett közössége, ezért könnyedén beláthatjuk, hogy egymásért is felelősséggel tartozunk. Már csak azért is, mert az államhoz, mint sorsközösséghez való tartozás anyagi érdekek és érzelmi kötődések mentén valósul meg. Leginkább egy jól működő családhoz hasonlít, így nem is lehet más, mint saját testét felépítő, egymásnak szolgáltatást nyújtó, szolgáló közösség.

Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy a sorsdöntő pillanatokban mindig magunkra maradunk, de akkor sem vagyunk egyedül. Zsigereinkben hordozzuk őseink nemzedékről-nemzedékre átörökített és folytonosan gazdagított örökségét, és ott van bennünk a múltból eredő segítség, a tapasztalatainkra és megismert képességeinkre épülő önbizalom. De ott kell még lennie a hitnek, a hitre alapuló bizalomnak is, hogy a közösségem is kiáll mellettem. E kettő egységet kell, hogy alkosson, melynek összetartó ereje a szeretet melegsége.

Tisztelt Ángyán Tanár Úr! Kedves Barátunk!
Miután mi egy közösségbe tartozunk, szeretettel állunk ki melletted. Szolgálatodra továbbra is szükség van. Mi is tudjuk, hogy az időnek nem mennyisége, hanem minősége van, mely alapjaiban határozza meg a szolgálat jellegét. Az idő minősége most csak annyit enged meg, hogy szavaid szerint tedd a jót ott, ahol lehet, úgy, ahogy lehet. Tanárként, országgyűlési képviselőként, emberként. De tenned kell, mert jól érzed, a feléd irányuló szeretet egyúttal rámutat felelősséged és terheid nagyságára is. A magyar vidékkel, a helyi gazdaságokkal és közösségekkel összefogva ez a nagy teher is könnyebben elhordozható.

Talán emlékszünk még 2008 tavaszára, mikor is két kicsiny falu, Komlóska és Pálháza polgármestere Nemzeti Zarándoklatra hívta az „ország népét”. Összefogást szorgalmaztak az ivóvízellátás piacra vitele, az egészségügy forrásainak megkurtítása, a vasút tönkretétele, a termőföld idegen kézre juttatása ellen. Utat akartak találni a magyarság számára egymáshoz. Össze akarták boronálni a falut a várossal, a szegényt a gazdaggal, a többséget a kisebbséggel, a hívőt a világival, a jobboldalit a baloldalival, a munkaadót a munkavállalóval, politikust a választóival. Meg akarták mutatni, hogy siránkozás helyett egymásra figyeléssel és összefogással is lehet kiutat találni. Csak nyitottság kell hozzá, igény önmagunk és a másik jobb megismerésére. A hosszú út által megadatott tartalmas beszélgetések, az általuk megfogalmazódó egyéni és közösségi gyógyír is enyhítette testünk és lelkünk fájdalmait.

Országunkat járva láttuk, hogy a „hatalmasok” miként igyekszenek megfosztani országunkat természetes erőforrásaitól, az élelmiszer önrendelkezésünk alapjait biztosító termőföldtől, az egészséges ivóvíztől, a jó levegőt biztosító erdővagyontól. Láttuk, hogy miként igyekeztek éket verni a magyar falu és város közé. Jogi csűrés-csavarással szinte teljesen felszámolták a helyi piacokat. Miközben a városi közösségek kénytelenek egyre többet költeni élelmiszerre, addig a magyar falu a mezőgazdasági tevékenységből egyre kevesebb bevételhez jut. És láttuk, hogy a falvak meggyengülése miatt a városi szolgáltatások iránt is csökken a kereslet. És döntöttünk arról, hogy újfent összhangot kell teremteni város és falu között, és akkor a vidéki és városi emberek is jól járnak. De a nemzeti összetartozás nem csak gazdasági munkamegosztás. A város közvetíti a magas kultúrát, a vidéke pedig őrzi eleink kulturális örökségét. A falusi közösségben nagyobb a szolidaritás és megtartó erő, és erre most nagy szüksége van a magyar társadalomnak.

Jóska! Munkatársaiddal a Nemzeti Vidékstratégiában ennek a valós – anyagi és érzelmi - alapokon nyugvó nemzeti együttműködésnek a keretrendszerét állítottátok fel, melynek középpontjába a helyi természeti, társadalmi, kulturális adottságokat figyelembe vevő, sok lábon álló helyi gazdaságok szövedékének létrejöttét állítottátok. Ennek pedig alapját a családi vállalkozások és családi gazdaságok alkotják. Vidékjárásunk eredményeként ezért vállaltál magad, és általad az új kormányzat is kötelezettséget arra, hogy a helyben lakó fiatal gazdák helyi gazdaságba történő belegyökeresedését segítjük elő az állami földek bérletének hozzáférhetővé tételével. Háromszáz hektáros birtoknagyságig. Az elmúlt hetekben kiírt pályázatok viszont nem a családi gazdaságok jogszabályban előírt mértékének megfelelő 300, hanem 1200 hektárban szabják meg a jogosultság felső határát. Úgy látszik, hogy a már két évtizede velünk élő domináns tőkeérdek – a versenyképesség és méretgazdaságosság leple alatt - ismét maga alá akarja gyűrni az igazságosság és szolidaritás értékeit.

Államtitkári szolgálati helyedről történő figyelemfelkeltő távozásod talán a kormányt is emlékeztetni fogja a gazdákkal kötött megállapodására. Mindez nem rontaná a közép- és nagybirtokok versenyhelyzetét, hiszen a hazai termőföldek mindössze 1, azaz egy százalékáról van szó.

Azt üzented, hogy csak a kiállás és az egyenes beszéd segíthet viszonyaink megváltoztatásában, és továbbra is bízol a világ fölött őrködő Rendben. Tudnod kell, hogy számunkra a Rend előbbre való, mint a rendszer. A Rend, az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit. A Jó kormányzáshoz szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek is. Elengedhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése, hiszen egy ország lakói, egy nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, minden magyar felelős minden magyarért. A terhek és lehetőségek igazságos megosztása viszont csak a mértékletesség és méltányosság erényével együtt alkalmazandó.

Kedves Barátunk! Örömmel nyugtázzuk, hogy jól ismered és alkalmazod is a teremtés törvényének egyik fontos alapszabályát, miszerint mindannyian sebezhetőek vagyunk, de ennek elfogadása lehetőséget biztosít arra, hogy ijedség nélkül találkozzunk életünk elkerülhetetlen eseményeivel. A sebezhetőség egyben tökéletes védelem is, önmagunk ismerete pedig a legnagyobb biztonság.

Bencsik János
Bogár László
Jelenczki István
Molnár Oszkár
Papp Lajos
Szabó Gyula
Tóth Zoltán József