Különvélemény Schmitt Pál kisdoktori értekezéséről

„A doktori eljárás a fentiekben már részletezett hiríLnyosságokkal ugyan, de formális, eljárási szempontból többségében eleget tett a Testnevelési Egyetem Szabályzatában foglaltaknak, azonban sem a védés soran, illetőleg azt megelőZően a felkészülési időszakban sem került feltárásra, hogy az értekezés milyen terjedelmű fordítások felhasználásával készült.

A tényfeltáró munka során viszont megállapíthatóvá vált, hogy a 215 oldalas értekezés legalább 200 oldalon keresztül hol szó szerint, hol átfogalmazva (rövidítve, egyszerűsítve stb.), de lényegét tekintve szöveg-azonos fordítása a felhasznált irodalomként megjelölt fonásoknak, elsősorban és kiemelten a Gueorguiev tanulmánynak, valamint a Heinemann tanulmánynak. Az értekezésben ugyanakkor nem azonosítható, hogy az egyes részek melyik szakirodalomként megjelölt fonásmunkából származnak és milyen terjedelemben.

Mindezek alapján álláspontom szerint az egykori pályázó értekezése az egyetemi doktorátus megszerzésének feltételei közül »a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés, vagy a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkoltás« kritériumainak nem felelt meg.

Az elvégzett tényfeltáró munka alapján javasolt megvizsgálni az egykori pályázó egyetemi doktori címe visszavonásának lehetőségét és módját, figyelembe véve közjogi méltóságával az Alaptörvény 12. cikkében foglaltak szerint együtt járó védettség adta korlátokat.

Megjegyzendő, hogy a korabeli szabályok szerint az egyetemi doktorátus visszavonására a Doktori Tanács javaslata alapján az Egyetemi Tanács volt jogosult, azonban a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 103. $ (2) bekezdése értelmében azt a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság indítványára a nemzeti erőforrás miniszter kezdeményezheti a bíróságnál.”