Olyan vagyok, mint a Tupac

„A hiphopban mindig volt ilyen, hogy az egyes rapperek, még ha saját életükből merítenek is, karaktereket építenek fel.

Nálam én vagyok a karakter. Olyan vagyok, mint a Tupac. Csak nehogy áldozata legyek a karakteremnek... Nincs szereplés, nincs image, nincs játék, nincs szórakozás: itt az a lényeg, hogy - ez tetszik, mert már  harmadszor mondom a héten – én lazán vagyok komoly és komolyan vagyok laza. Amiről beszélek, azzal érezhető, tapintható kapcsolatom van. Én nem játszom szerepeket, ez az én trükköm, mert ezt senki más nem csinálja. Nincs még egy ilyen pali, mint én. Ha lenne, akkor már lenne vele bajom. Eleve a magyar művészszcénában mindenki szerepeket játszik, főleg a mainstreamben – én pedig nem. Ezért vagyok kikerülhetetlen a szórakoztatóiparban. Mert szépen lassan mindenkiről lehullik a fátyol, a színészektől a zenészekig, hogy azért az nem úgy van. Nálam ez így tart tizenöt éve. Azon belül, ahogy kommunikálok, van egyfajta - reméljük – fejlődés, de az alapértékek vagy értéktelenségek, amikkel indultam, még mindig fennállnak. Az utcáról jöttem, ugyanabban a közegben mozgok, mint 23 éves koromban. Nyilván nem ugyanúgy nézek rá és nem ugyanúgy létezem benne. És egy csomó dologban véleményt alkotok.

Mi kell nagyobb bizonyíték arra, hogy én nem játszom, mint a Bazmeg. Ki mert volna ezt megcsinálni rajtam kívül? Senki. Nem mertek elmenni föllépni egy tüntetésre. Nem merték megfogalmazni, hogy szembenállnak azzal, ami ma Magyarországon létezik - vagy csak sunnyogva. Én meg belekiabáltam annak a pofájába, akitől mindenki be van szarva, nevezzük Voldemortnak. Rendőrségre citáltak. Ki csinálta ezt rajtam kívül?

Ennek milyen következményei vannak?

Az a következménye, hogy én vagyok a király. [nevet]

A Himnusz-gyalázás ügye mellett – amiben a rendőrség megszüntette a nyomozást – volt más következmény? Például olyan, hogy nem hívnak meg valahova felhívni?

Volt ilyen, de figyelj, nem félek semmitől, mert ennek a fajta hatalomgyakorlásnak egyetlen ellenszéruma van: az, hogy minél hangosabban üvöltöm bele a véleményemet a másik oldal pofájába. Szólásszabadság van, ez bebizonyosodott pont a Bazmeg kapcsán; ugye rengetegen kérdőjelezték meg, hogy lehet-e véleményt formálni, hogy a szólásszabadság létezik-e. Jelentem, bebizonyosodott. És hogy maradjon is, arra az egyetlen módszer az jelen pillanatban, hogy mindenki minél hangosabban mondja a véleményét. Megint a politikánál vagyunk, de hát ez jellemző arra, hogy mennyire beitták magukat ezek a folyamatok a mindennapi ember vagy akár a művészember vagy az egész társadalom életébe. Ez a hatalom az egész médiát, a kommunikációs csatornákat, az üzleti szférát - mindent maga alá gyűrt. Viszont a demokráciát nem tudta egyelőre kicsinálni; ez az utolsó mentsvár. Ha hangosan érzékeltetem a véleményem, akkor nagyon sok mindenkihez átmegy, mert az emberek többsége elégedetlen. Tehát ha ezt önző, piaci szempontból nézem, úgy is egy jó húzás. Így, hogy azt fogalmazom meg, amit gondolok, nincsen vele semmi probléma. Trendi lettem. Ellenállni trendi, cool. (nevet)”