Toulouse-i terrorista: a média dilemmái

„Hiszen informálni, tájékoztatni kell, ez egyszerre demokratikus igény, szakmai kötelesség, gazdasági tét, ugyanakkor társadalmi felelősség, méghozzá annak a tudatában, hogy a terrorista éppenséggel a médiát, akciójának kommunikációs hatását mérlegelve cselekszik feltehetően már kezdettől fogva. Hogyan lehet elkerülni, hogy éppenséggel eszközként használja a sajtót, a tévét, a rádiót, az internetet »üzenetének« terjesztésére? A médiát is, de azt a társadalmat is, amely ellen küzd, a demokráciát, amely nem létezhet a média szabadsága nélkül. Míg utóbbi elkerülhetetlenné teszi a gyűlöletbeszéd halálos megnyilvánulásairól szóló tájékoztatást is.

Ma már tudjuk, mint akart mondani a maga hagymázas ámokfutása során, de nem személyesen tőle, hanem magától a francia belügyminisztertől. A terrorista hangját a rendkívüli médiamozgósítás közepette sem hallottuk, ami érthető, viszont hallhattuk a körbefogott házban, a mellette lévő házakban, lakásokban élő ismeretlen szomszédok aggódó beszámolóit – olyan érthetően, mintha itt lettek volna pár méterre. Egy ország, egy egész világ fülelt a merénylő lakása mellett. A körbefogott Mohamed Merah ugyanakkor 32 órán át a RAID nevű francia antiterrorista alakulat erre a feladatra felkészített túsztárgyalóival beszélt telefonon, már amikor felelt a hívásokra.”