Nem lehet úgy megfogalmazni értékeket, hogy az mindenki (elsősorban a gyermekeiket nevelő szülők) számára érték legyen, hiszen sokan mást tartanak értéknek társadalmi / szociális háttértől, neveltetéstől függően. Hogyan lehet így eredményt elérni?
B.I.: Nagyon óvatosan, de sok energiát és pénzt ráköltve el lehet érni eredményt. Ha elkezdem magyarázni annak, aki rossz élettársi kapcsolatban él, hogy mikor lesz az élettársi kapcsolat még szebb, akkor annak van értelme. Aztán, amikor ezt megértette és már figyel rám, akkor el lehet kezdeni mesélni a házasságról. Azt is el tudom képzelni, hogy annak a gyereknek is lehet mesélni a házasságról, akinek az édesanyja és az édesapja élettársi kapcsolatban él, de valóban nehéz elmondani, hogy miért nem házasodnak össze a szülei. Ez a kérdés a családi életre nevelés egyik alapkérdése. Egyházi iskolákban egyszerűbb a helyzet, mert ott van egy vallási tanítás, amit akkor is meg kell tanítani a gyerekeknek, ha a szüleik nem feltétlenül aszerint a tanítás szerint élnek. Mivel az immanens etika része a transzcendens etikának, azaz ugyanoda kell a gyakorlati kérdésekben kilyukadni akkor is, ha nem vagyunk hívők, ezért el tudom képzelni, hogy igenis lehet egységes etikát tanítani az állami iskolákban is.”