„Senki nem mondhatja, hogy Hegyalján nincs piac. Volt és van. A városokban (mint Szerencs vagy Újhely) nagyobbacska is. Persze nem mérhetőek a fővárosi Nagycsarnokhoz, de még egy-egy közepesebb déli városunk forgatagához sem. Ettől azonban még léteztek és léteznek ma is. A modern szupermarketek mellett árbefolyásoló képességük már csekély, de őriznek még valamit egykori funkcióikból. Még mindig segítenek a helyi gazdasági érdekérvényesítésben, s némileg a közösségi tér szerepét is betöltik. Igazi szervező erejük azonban meggyengült.
Részben ezért tulajdoníthatunk komoly jelentőséget a formailag a Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség által indított és a Mezőzombori Önkormányzat által támogatott piacnak: új értelmezésben képes koncentrálni a környékbeli termelőket és vásárlókat, miközben távolabbról érkezőket is Hegyaljára vonz.
A piac remek kezdeményezés, egyszersmind izgalmas kísérlet. Egyik legfontosbb feladata lehet, hogy megjelenítse az árutermelésben mindazon munkát, amit még hajlandóak kifejteni az emberek saját környezetükben. Egy helyi piac zsibongó, élettel duzzadó működéséhez ugyanis nem elég aktivizálni a már működő gazdasági vállalkozásokat, érdemes megjeleníteni a háziipart és a hobbi-tevékenységek eredményét is. Még akkor is, ha ebből a szempontból rendkívül nagy hátrány keletkezett az elmúlt évtizedekben.”