Az elnök tíz éve: Göncz Árpád távozik

„Antall József először 1989 nyarán vetette fel Göncz Árpád nevét: az akkor még az SZDSZ-ben is kevéssé ismert Göncz Antall gyermekkori barátja volt, akiben a későbbi kormányfő nem szabaddemokrata politikust, hanem a valamikori kisgazdát, és nem riválist (mint saját pártjából bárkit), hanem bizalmas szövetségest látott. A szabaddemokraták - akik ekkor még Konrád Györgyben vagy Darvas Ivánban gondolkodtak - 1989 végétől már Gönczöt tekintették államfőjelöltjüknek.

A kétharmados törvények körének szűkítése miatt az MDF-SZDSZ-paktumot megkötő Antall többek szerint szabályos ultimátummal »nyomta le párttársai torkán« Göncz jelölését. Antall és Göncz kapcsolatának kezdeti feszültségei, majd elmérgesedése a köztársasági elnök hatásköréről való felfogásbeli különbségek mellett személyes eredetűek voltak. Mindkettejüket ismerő politikusok szerint Antall ugyan sose éreztette Gönczcel, hogy neki köszönheti posztját, ám az államfő folyamatosan bizonyítani akarta: ő nemcsak »paktumtétel«, hanem politikai tényező, akit a nép szeret. (...)

Göncz Árpád 1990 óta áll a politikusok népszerűségi listája élén - ami ellenfelei szerint persze manipuláció; e helyzet nem változott akkor sem, amikor Göncz aktív volt, s akkor sem, amikor visszavonult a politikai élet frontvonalából. A kiváló mutatók alighanem az államfői intézmény iránti tisztelet következményei: a köztársasági elnök deklaráltan is az egység, a társadalmi békesség legfőbb közjogi letéteményese, s a közvélemény ennek képviseletét el is várja e tisztség mindenkori viselőjétől. Göncz Árpád e szerepnek összességében megfelelt, s aligha kétséges, hogy utódját sokan és még sokáig fogják hozzá mérve megítélni.”

Megjelent: Magyar Narancs 12. évf. 22. sz. (2000.06.01.)