Shakespeare tele van altesti humorral is, amit a régi fordítók vagy nem vettek észre, vagy finomkodón fordították ezeket a részeket. Interjú.
„Akik nem szeretik az ön Shakespeare-fordításait, főleg azért nem, mert úgy vélik, elveszik a rímek tobzódása mögött Shakespeare emelkedettsége.
Nem értek egyet velük. A kritikusoknak gyakran van egy határozott elképzelésük, hogy Shakespeare-nek milyennek kell lennie, és azért nem tetszik nekik egy előadás, mert az épp nem olyan. És a köztudat is fennköltebbnek tartja Shakespeare-t, mint amennyire valójában az. Tele van altesti humorral is, amit a régi fordítók vagy nem vettek észre, mert például nem voltak még olyan részletes magyarázatokkal ellátott Shakespeare-kiadások, vagy finomkodón fordították ezeket a részeket. Ahol Shakespeare emelkedett, ott igyekeztem én is emelkedett lenni. Más kérdés, hogy ezeket a részeket Gothár Péter rendezése legtöbbször idézőjelbe teszi. Például Petruchio a költőibb sorokat papírról olvassa fel, a mitológiai hasonlatokat pedig a szolgája, Grumio sugdossa a fülébe. Nekem szimpatikus ez a rendezői koncepció, illik Petruchio Nagy Ervin által megformált karakteréhez, de maga a fordítás ezeken a helyeken nem ironikus, ahogy például Kata nagymonológjánál sem a darab végén.
Mennyire Varró Dániel szövege és mennyire Shakespeare, amit például a Makrancos Katában látunk?
Rajta van a kézjegyem a fordításon, de nem hiszem, hogy Shakespeare beperelne érte. Shakespeare-t, mint általában a klasszikusokat, félő tisztelet övezi. Egy fordító viszont nem tisztelheti félve azt, akit fordít, mert akkor eleve kudarcra van ítélve. A legsikerültebb, legemlékezetesebb fordítások mindig azok szerintem, amelyeken a fordító személyisége is átsüt. Gondoljunk Karinthy Micimackójára. Ugyanúgy, ahogy egy színésztől se hiba, ha használja a saját gesztusait, beleteszi a saját egyéniségét egy alakításba, egy fordítónak sem szabad félnie ettől. Másképp nem lehet egy négyszáz éves szöveget életre kelteni. (...)
Melyik sorát, rímét érzi a legeltaláltabbnak?
Van egy megoldás, amire viszonylag büszke vagyok. Talán nem a legfrappánsabb, de jellemző a fordítói felfogásomra. Amikor a Katát megszelídítő Petruchio menni készül az esküvő után, s szolgájától, Grumiótól érdeklődik a lova felől, akkor az eredetiben Grumio egy bonyolultnak tűnő viccel válaszol, hogy a lovak készek az indulásra, ám mondandóját kissé fejre állítva ezt úgy fejezi ki, hogy már megette a lovakat a zab. Nádasdy például így fordította: »Igen, uram, készen állnak; a zab már fölzabálta őket.« Ez Shakespeare korában poén volt, de szerintem a mai fülnek túl nyakatekert. Hogy ezt a »fejre állítást« valahogy megtartsam, és mégse legyen bonyolult, én egyszerűen azt írtam: Uram, a lovak kézen állnak.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
