Elszállt bizalom

„Holnap leáll a BKV. Badarság... Talán az. De két napja a Malév-gépekről se hittük, hogy nem szállnak fel. Hiába billegett már jó ideje a fizetésképtelenség határán. Mégse gondoltuk. Elvégre az illetékes tárca mindenhol kereste-kutatta a befektetőt.

Bizonyosan meg is találták volna, ha az a fránya unió nem avatkozik ismét be. Elvégre Orbán Viktor is azt mondta: akkor ütött be a ménkű, amikor az EU megtiltotta a cég támogatását. Előtte szabadon önthették bele a milliárdokat. De semmi pánik, karakán kormányunk bevetette a csődtörvényt, és odaküldte a csődbiztosok legjobbikát. Mindhiába. Még az ő keze se nyúlt át a határokon.(...)

Nem tudjuk, mi lenne, ha még mindig Gyurcsány ülne ott, vagy Bajnai, vagy Demszky. Lehet, hogy ugyanez. Talán nem.

A ritkuló busz megállójában vacogva, a honi légitársaság befizetett járatára hiába várva mindez érdektelen. Mert közben egyre feljebb kúszik a kínzó felismerés: holnap bármi lehet. S a gondolat erősödésével párhuzamosan porlad el a lojalitás. Az össznépi megértés, ami segít lenyelni a szociális juttatások megnyirbálását, az adók emelését, az új közterheket, az egyre szorosabb állampolgári fűzőt. S a helyén támadó űrbe lassan benyomul a düh.

A Malévval együtt a remény is a földhöz ragadt.”