Macsétával kergettem a betörőket

„A Magyarország 2011-re nem volt pénz, mégis mindenki meg tudta csinálni a kisfilmjét. Ha lehet nulla pénzből filmet csinálni, miért nem csináltok filmet állandóan?

Azért nem teljesen nulla pénz, mert kamerákat, anyagot kell szerezni. Az embereknek most nem fizettünk, de nyilván lelkesedésből nem jönnének el hónapokra forgatni, mert éhen halnának. A Papírrepülők is elvileg nulla pénzből forgott, de az a nulla ott is 12 millió forintba került. (...)

Hogy tetszett a Magyarország 2011, miután láttad egészben?

Van köztük egy csomó, ami tetszik, és van köztük egy csomó, ami kevésbé. Ízlések és pofonok, tipikus. Vegyük például Forgács Péter filmjét, amikor a kecskét basztatja a kukában. Nekem fogalmam sincs, hogy miről szól ez, mi ez egyáltalán. Miközben a bemutatón volt, aki tapsolt.

Hogyan érintett a fogadtatása?

Hogy fikázták? Lehet, hogy ez önző dolog, de leginkább az érdekelt, hogy az enyémhez mit fognak szólni. És hálistennek azt úgy nagyjából jól fogadták - ha lehet azt jónak mondani, hogy nem fikáznak le. Én úgy érzem, hogy azt csináltam meg, ami a fejemben volt.

Eléggé heves indulatokat váltott ki az emberekből ez a film. Te érted, hogy miért?

Egyrészt mindenki azt hiszi, hogy ez valami nagy politikai állásfoglalás, nekimegyünk a kormánynak. Pedig nyilván nem erről van szó: valamelyik film kritikus a kormánnyal, valamelyik nem. Azért is lehettek az emberek felháborodva, mert nem azt kapták, amit vártak. Mi az, hogy a Madárka, madárká-t éneklik a rabok?”