Az ellopott ellenzék

„Szerveződik az Ellenzéki Kerekasztal. Szervezője, vagy mi, a Demokratikus Ellenzék. A háttérben – nem is olyan nagyon a háttérben – mozog a Demokratikus Koalíció nevű párt; tudják, a gyurcsányisták. Semmi bajom nincs velük – hát, olyannak születtek és nevelődtek, amilyenek; tehetnek is róla, meg nem is.

Az viszont biztos: az ellenzéki kerekasztal mint márkanév: lopás. Lopni véletlenül nem lehet, tolvajnak születni sem, bármit mondjanak is holmi szociáldarwinisták, vagy mi a szöszök. A tolvajság egy nevelődési/önnevelési folyamat eredménye. A jó lopónak első renden a lelkiismeretfurdalást kell eltüntetnie magából; ha intelligenciája nagyobbacska, önmagát kell meggyőznie csenegetése erkölcsösségéről.

Az Ellenzéki Kerekasztal név foglalt. A magyar rendszerváltozás egyik informális szervezete volt, működését már feldolgozta a történettudomány és belevájták fogukat a mítoszgyártók is. De kik ültek körülötte? A Népköztársaság ellenzéke. A feladata az volt, hogy a „szocialista Magyarországot” megbuktatni kívánó különféle irányultságú erők közös fellépését segítse. A rendszeres összejövetelek és viták résztvevői itt egyeztették a szocialista hatalommal folytatott tárgyalások politikai taktikáját. Mint tudjuk –, már aki tudja, a nemzet túlnyomó kisebbsége –, a politikai rendőrség, az állambiztonsági főcsoportfőnökség e célra rendszeresített csapata lehallgatta a megbeszéléseket, elemezte az elhangzottakat, és tájékoztatókat készített a „háromoldalú tárgyalások” hatalombitorló oldala számára. A tájékoztatókba persze bekerültek az ügynökjelentések adatai is. Mindegy; az ellenzéki politikusok legfőbb céljukat elérték: megszületett a demokratikus magyar állam.”