Stratégiátlanság

„A Malév csődje számos kérdést vet fel a magyar állami vállalatok működésével kapcsolatban. A csőd leginkább arra mutatott rá plasztikusan, hogy a vállalat évekig működhetett fenntartható stratégia nélkül. Nyilvánvaló volt, hogy az EU előbb-utóbb fel fog lépni a tiltott állami támogatás ellen, de úgy tűnik, hogy sem a vállalat, sem a kormányzat nem volt felkészülve a helyzet kezelésére. A mélyebb problémát azonban inkább az jelenti, hogy maga az üzleti modell volt működésképtelen. A légiközlekedés egy erősen hálózatos iparággá vált, amelyben – különösen a hagyományos légitársaságoknak – a hálózat jellege és mérete jelenti talán a legfontosabb versenyelőnyt. Miközben a korábbi években a szavak szintjén néha hallhattunk arról, hogy melyik térségnek lehet központja ebből a szempontból Budapest, a Malév hálózata jelentősen elmaradt például a cseh légitársaságétól, amely valóban elérte, hogy több kelet-európai ország utasai számára jelentsen csomópontot. A vállalatnak nem volt tényleges üzleti stratégiája: amíg jött az állami pénz, addig működött, utána véget ért a dal.

Úgy tűnhet, hogy a Malév helyzete eltérő a többi állami vállalatétól, hiszen a tiltott állami támogatás kérdése más iparágakban nem merült fel. Ennek az az oka, hogy a légiközlekedésben hamarabb került sor a piac tényleges liberalizálására, mint például a vasút vagy a posta esetében, és a liberalizált piacon tilosak az állami támogatások. Az EU-ban azonban a többi iparágban is elkerülhetetlen a liberalizáció. A Volánok esetében például 2016-ig sikerült elhalasztani a piacnyitást, utána nem lesz menekvés. A vasúti piaci liberalizációt idáig gyakorlatilag sikerült elszabotálni, de egyáltalán nem biztos, hogy ez örökké így lesz. A postai szolgáltatások piacát jövőre nyitják meg teljes mértékben. Nem zárható ki az sem, hogy a szerencsejátékok – különösen online változataik – piacát is liberalizálják majd.

Kulcsfontosságú kérdés, hogy milyen stratégiát tudnak majd követni ezek a cégek – akár saját vezetőik döntéseinek köszönhetően, akár politikai, finanszírozási kényszerek mentén. Vajon képesek a piacnyitásig hátralévő időt a versenypiacon is fenntartható stratégia kidolgozására fordítani, vagy csupán az időhúzásra és a piacnyitás elhalasztására, elszabotálására játszanak? Esetleg a járadékvadászat más módjaival próbálkoznak?”