Azt mondta Gerő András, hogy az LMP olyan személyre hasonlít, aki nem tudja eldönteni, melyik mellékhelyiségbe menjen: a férfiba vagy a nőibe.
„Az LMP új frakcióvezetője azt mondja, hogy továbbra is önállóan készülnek a választásokra, mert szerintük így tudják megteremteni a legnagyobb esélyt a kormányváltásra. »Nem akarunk a 2010 tavasza előtti állapothoz visszatérni, mert az hozta a nyakunkra az Orbán-rendszert« – mondja. A riporter megkérdi: »De mi a baj a DEKA-val, a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztallal?« Jávor Benedek válaszának első mondata: »Sokat beszélünk az együttműködésről, de kimondatlan, hogy miért is tesszük ezt.«
Próbálom megfejteni. Nem akarják kimondani, de teszik, amit tenniük kell? Vagy éppen hogy nem kell, hiszen nem kívánnak együttműködni? Netán arról van szó, hogy beszélnek róla, de nem teszik? Tehetnék, de nem akarják? Nem tudják, nem merik, nem teszik, de azért szeretnék tenni?
Jávor Benedek azt is fejtegeti, hogy ellenzéki összeborulással nem lehet megnyerni a heterogén tömeget, tehát az LMP nem kíván összeborulni senkivel. Viszont – ha jól értem – távolságtartását időnként feladja majd. „Konkrét ügyek mentén nyitottak vagyunk az együttműködésre, de az ennél formalizáltabb kooperációhoz egyelőre hiányoznak bizonyos feltételek” – mondja Jávor Benedek, mi pedig próbálkozhatunk a további szófejtéssel: lehet, hogy akarják ezt az együttműködést, ám azért nem olyan nagyon. Majd meglátják. Majd kiderül. Nyitottak lesznek, hogyne. Akkor is, ha mégis összeborulnak, akkor is, ha nem. Mert ők persze kooperatívak, de momentán ennél formalizáltabban talán mégse.”