Felsőokosítás 6. – Kiskáté reformereknek I.

„Na szóval akkor: minek annyi ingyenélő?

Magyarországon nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem sok az egyetemista. A fiatalok körében a főiskolát/egyetemet elkezdők aránya az EU- és OECD-átlag körül van, a diplomát szerzők 30%-os aránya jóval alatta. Az EU célkitűzése, amihez elvileg a magyar kormány is csatlakozott, az, hogy 2020-ra a fiatalok 40%-a szerezzen diplomát. Ettől nagyon messze vagyunk. Persze lehet, hogy az EU hülye, de talán Magyarországnak nem magán kéne kikísérleteznie, hogy miként lehet betanított munkások tömegeivel leelőzni Finnországot, Hollandiát vagy Németországot. Sőt, a legtöbb területen Magyarországnak egyáltalán nem kéne kísérleteznie magán. A tények azt mutatják, hogy minél több a diplomás valahol, annál gazdagabb az adott ország.

Ne keverjük az okot és okozatot! Nem azért lett gazdag egy ország, mert sok volt a diplomása, hanem azért lett sok a diplomása, mert a gazdag országban a fiatalok megtehetik, hogy az egyetemen lébecolnak, amíg csak tudnak.

Ez egyáltalán nem biztos. Tény, hogy az első körben fejletté váló országok először gazdagodtak meg, és csak utána tömegesítették el felsőoktatásukat. A második–harmadik körben felzárkózó országokból azonban sok olyan példát ismerünk, amelyek előbb – még viszonylag szegényen – erőn felül költöttek (felső)oktatásra, majd meggazdagodtak. Ilyen például Finnország, Taiwan, Szingapúr. Olyan példát viszont egyet sem ismerünk, amikor egy ország sokat fektetett oktatásba, aztán megbánta, mert mégis szegény maradt.

Mindennek ellenére Magyarország a jelenlegi gazdasági helyzetben egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy annyit költsön felsőoktatásra, amennyit eddig.

Magyarország eddig is szégyenletesen keveset, a GDP-nek mindössze 0,9%-át fordította felsőoktatásra. Ezzel az egész OECD-ben a tökutolsó helyen vagyunk, Olaszországgal és Szlovákiával holtversenyben (adatok itt, 219. o.). Vagyis a valamire való országok között nincs, amelyik kevesebbet költene nálunk, sőt már számos fejlődő ország is beelőzött. Ez az arány a kormány tervei alapján a GDP 0,7–0,75%-ára csökken. És itt nem az abszolút értékekről van szó, hanem a GDP-arányos költésről, vagyis arról, hogy saját erejéhez képest mennyit fektet egy ország a felsőoktatásba. Magyarország nagy bajban van, de korántsem annyira, hogy ez a szánalmas arány indokolt legyen. Más oldalról közelítve: a felsőoktatásra az állam eddig évi 180–190 milliárd forintnyi összeget költött, ez most egy-két év alatt nagyjából a negyedével–ötödével csökken. Összehasonlításul: 2012-ben csak öregségi nyugdíjra több mint 1,8 ezer milliárd megy el, vagyis a felsőoktatásra fordított összeg tízszerese. Az az összeg, amit most kivonnak, összeomlás szélére juttatva az egész magyar felsőoktatási rendszert, kevesebb mint egy heti nyugdíj megtakarítását jelenti. Az egész felsőoktatás nagyjából annyit kap, mint amennyibe annak idején a hülye 13. havi nyugdíj került. Megéri ezzel a pár tízmilliárddal baszakodni?”