Minél erősebben akarnak elnyomni minket, annál hangosabbak leszünk!

Radikális elnyomásra csak radikális eszközökkel lehet válaszolni.

Míg a II. világháború vége óta eltelt fél évszázadban Európa békében élt, addig az Egyesült Államok háborúk sorozatában vett részt.
„Mindezek mögött áll az a megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az Egyesült Államok katonai fölénye össze sem vethető a világ többi országának arzenáljaival, bármilyen kombinációban tegyük is ezt. Ezt a fölényt azonban nem tervezte el senki, sőt manapság is sok amerikai van, aki nem örvend létezésének. Kialakulását nagy mértékben »balszerencsénknek« köszönhetjük. Míg ugyanis a II. világháború vége óta eltelt fél évszázadban Európa békében élt, a szovjetek pedig csatlósaikat küldték harcba maguk helyett, addig az Egyesült Államok háborúk sorozatában vett részt; Koreában, Vietnamban, az Öböl térségében, Koszovóban, majd Afganisztánban és Irakban. Ennek következményeként a katonai célú ráfordítások többé-kevésbé párhuzamosan haladtak folyamatos gazdasági növekedésünkkel, miközben a kontinentális demokráciák visszafogták védelmi költségeiket, hogy a szociális célú jóléti programokra csoportosíthassanak át összegeket. Moszkva pedig, ugyan bőségesen, de rendkívül pazarlóan költött hadi célokra, így katonai ereje gazdaságával együtt omlott össze.