A neokonzervatív meggyőződés

2012. február 02. 15:22

Míg a II. világháború vége óta eltelt fél évszázadban Európa békében élt, addig az Egyesült Államok háborúk sorozatában vett részt.

2012. február 02. 15:22
Irving Kristol
Jobbklikk

Mindezek mögött áll az a megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az Egyesült Államok katonai fölénye össze sem vethető a világ többi országának arzenáljaival, bármilyen kombinációban tegyük is ezt. Ezt a fölényt azonban nem tervezte el senki, sőt manapság is sok amerikai van, aki nem örvend létezésének. Kialakulását nagy mértékben »balszerencsénknek« köszönhetjük. Míg ugyanis a II. világháború vége óta eltelt fél évszázadban Európa békében élt, a szovjetek pedig csatlósaikat küldték harcba maguk helyett, addig az Egyesült Államok háborúk sorozatában vett részt; Koreában, Vietnamban, az Öböl térségében, Koszovóban, majd Afganisztánban és Irakban. Ennek következményeként a katonai célú ráfordítások többé-kevésbé párhuzamosan haladtak folyamatos gazdasági növekedésünkkel, miközben a kontinentális demokráciák visszafogták védelmi költségeiket, hogy a szociális célú jóléti programokra csoportosíthassanak át összegeket. Moszkva pedig, ugyan bőségesen, de rendkívül pazarlóan költött hadi célokra, így katonai ereje gazdaságával együtt omlott össze. 


Egyszer csak, azon húsz év után, amelyben az akadémiai közélet és az újságírás vezető szólama hol az »imperializmus hanyatlása«, hol pedig az »imperializmus terjeszkedése« volt, Amerika egyedüli szuperhatalomként találta magát a világban. A világra gyakorolt befolyásunk növekedésének fél évszázadig tartó folyamata megtette hatását katonai kiadásaink méretében, amint haderőnk tudományos és technológiai fejlesztései is érzékelhető előnyszerzésre vezettek. A hatalommal azonban együtt jár a felelősség, akár kérjük, akár nem, akár tetszik, akár nem. A tapasztalat és a tények pedig azt mutatják, hogy ha olyan hatalom alakul ki, amilyen most nekünk adatott, akkor vagy önként találjuk meg felhasználásának lehetőségeit, vagy pedig a világ magától fogja felénk nyújtani ezeket. 

A Republikánus Párt régebbi gondolkodású, hagyományosabb képviselőinek nagy nehézséget okoz kiegyezni ezekkel a külügyi fejleményekkel, ahogyan a gazdasági konzervativizmust sem tudják kibékíteni a társadalmi és kulturális konzervativizmussal. Az előbb említett véletleneknek köszönhetően - figyelmeztetnek rá néhányan - a jelenlegi elnök és csapata viszont képes alkalmazkodni az új nemzetközi környezethez, noha minden bizonnyal ők sem látták jobban előre jövendő szerepünket, mint pártjuk egésze. Végkövetkeztetésként legyen elég annyi, hogy a neokonzervativizmus másodvirágzását kezdi meg akkor, amikor sokan már temetni akarták.
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Netuddgi
2012. február 03. 09:47
Bush junior bukásával a neokonzizmusnak is bealkonyult. Megbukott a neoliberálisba átment baloldal is harmadik út egyelőre nem látszik. Marad a jó öreg nemzetállam.
Akitlosz
2012. február 03. 02:39
Koreában és Afganisztánban az oroszok is harcoltak. Az EUnak nincsen értelme, ameddig képtelen önálló külpolitikára, önálló pénzügyre és önálló hadügyre. S persze a bevándorlást meg vámokat is szabályozni kellene.
nyugalmazott tanár
2012. február 02. 17:47
"Míg a II. világháború vége óta eltelt fél évszázadban Európa békében élt, addig az Egyesült Államok háborúk sorozatában vett részt. " és mindent elkövetett annak érdekében, hogy Európát is belekeverje.
magnamater
2012. február 02. 17:04
Talán, ha a háborúk Amerika területére is kiterjedtek volna, óvatosabbak lettek volna az amcsik. Frászt kaptak, amikor 2 toronyépületet - ki tudja, kik - leromboltak, ám Hirosima és Nagaszaki lebombázását máig jogosnak tartják.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!