„Súlyos ferdítés TBG részéről, hogy a Szünet nélkül! – a magyar kultúra érdekében konferencia felszólalói állandósultan, reflexszerűen ekézték és hülyézéték volna azokat, akik a produkcióik/produktumaik élvezői – ott voltam, nem hangzott el ilyen mondat. Az aggódás hangjait lehetett hallani például Erős Balázs felszólalásában, aki azzal indított: egy felmérés szerint a magyar lakosságnak csak mindössze 23%-a elégedett az életével. Ez kulturális kérdés, és ebben benne van a kulturális élet szereplőinek is a felelőssége. Vagy Schilling Árpád záró-felszólalása, amiben arról beszélt: nem lehet elvárni a törvénytiszteletet, az adófizetés kötelezettségét azoktól, akiket kulturálisan semmibe vesznek, akiknek az igényeivel nem törődnek, azokat nem gondozzák, nem alakítják – akiket elfelejtettek. TBG erről sajnos már nem írt. (...)
Egy Esterházy Péter mindig jól jön a háznál, mert hitele van, kredibilis személyiség. Jót tesz mindannyiunk mentális és (biztos oldszkúl hozzáállás, de ez van) morális állapotának, ha vannak akiknek a véleményére bizton építhetünk. Persze, újfent joggal zúdulhat felém a népharag, mondván: a művészet az nem munka. Munka az buzikám, amit a piacon végzel azért, hogy megszerezd a megélhetésedhez szükséges lóvét. A piac definíciója úgy szól (leegyszerűsítve) hogy a hely, ahol a kínálat és a kereslet cserefolyamatokat hozhat létre. Az nincs benne, hogy a kínálat honnan érkezik, így egy pályázati helyzet is lehet piaci helyzet. Egy központ, egy kuratórium meghirdet egy témát, kijelöl erre egy összeget, és várja, hogy érkezzenek hozzá pályaművek. A művészet munka lehet, mint minden más emberi tevékenység is, amennyiben művelői szaktudással, csak rájuk jellemző és csak tőlük elvárható minőséggel tolják az általuk választott ipart. Hogy a végeredmény lila, vagy népi, vagy bármi más, már részletkérdés: a minőség nem itt dől el. Az az egyénen belül történik meg, ami már a titkok világát érinti, így erről okosabb hallgatni. De arról lehet és kell is beszélni – mint minden szakma esetében – hogy milyen tudások kellenek egy-egy művészeti ág professzionális gyakorlásához. És hogy értsük egymást: a művészet úgy általában, az nem szakma, hanem egy szakmai minőség. Művész lehet a cukrász, az újságíró, a futballista és a zenész is – ha rászolgál. Nem tőlem, vagy tőled, hanem önmagától: ezeket a címeket ugyanis nem bemondásra oszotgatják. TBG felvetései általánosságban érvényesek (amennyiben a megtérülést nem mint kizárólagosan gazdasági kérdést kezeli, és amennyiben a nézőről/befogadóról ír, mint megkerülhetetlen és elsődleges értékmérő tényezőről) de konkrétan szinte semmi relevanciával nem bírtak a konferencián felszólalókkal szemben. Aki nem hiszi, járjon utána: a Krétakör Facebook lapján az elsőtől az utolsóig mindegyiket végig lehet nézni.
Berágtam volna TBG-re? Pont nekünk van pofánk óvni a kultúrát? Igen pofánk az van hozzá – reméljük tehetségünk is akad. És igen: berágtam a tisztességes és konstruktív tájékoztatás elmaradása miatt.”