Skóciai beszámoló nem csak bringás oldalról!

„Kerékpárosok:

Sajnos nem sok van, bár akad. Viszont rengeteg eseményen lehet részt venni, vannak jótékonysági sportesemények, szerveznek a munkahelyek is sportköröket, működik a dolog és sok verseny is indul évközben. Remélem majd idén már én is részt vehetek valamelyiken, mint amatőr teher. Az infra kiépített, sok bringasáv van és sok bringa út. A bringásokra viszont ugyanúgy nem figyelnek. Résen kell lenni, főleg Edinburghban vagy más nagyvárosban. De azért lehet haladni, és ha éppen nem állnak végig a sávon, akkor kerülgetni sem kell. A sisak, kötelező, hordják is. Viszont a bringások száma meg sem közelíti az otthoniakét. A skót alapvetően nem egy mozgékony népség. Hamarabb felugranak egy buszra, vagy ülnek autóba, minthogy bringázzanak vagy sétáljanak. Elképesztő dugók szoktak lenni. Viszont azért a sulik, munkahelyek előtt látni pár drótszamarat. A bringák nagyobb biztonságban vannak, mint odahaza az utcán, de nem árt itt is egy jó lakat. De láttam már a fűben heverő MTB-t játszótéren hagyva, ami még délután is ott volt, másnap meg már egy közeli ház udvarán. Szóval valószínűleg a gazdi ott lakhatott és vissza is ment érte és még ott is találta. A Critical Mass-t nem ismerik, kérdeztem már pedig sok embert, gondolom itt nincs is rá szükség. Annyian nem ülnek bringára, a többiek meg nem is akarnak. Sokat esik, erős szelek vannak, nem csábítja őket túlságosan. Mint írtam, itt is parkolnak orrba-szájba az infrán, járdán, egyszerűen a sávban, mindenhol. Látnotok kéne, amikor kiakadtok az otthoni autósokon. Szóval fel a fejjel bár tudom ettől még otthon nem kéne!”