50 ezer áldozat fölött a mexikói drogháború

„A kilencvenes évek végétől kezdve, ahogy Kolumbiában lassan rendeződött a helyzet, a hírhedt kolumbiai kartellek helyét a mexikóiak vették át az Egyesült Államokba irányuló drogkereskedelem irányításában. A korábban elosztóként és csempészként a kolumbiaiak alvállalkozóiként tevékenykedő mexikóiak mára gyakorlatilag teljesen a kezükbe vették a bizniszt, és a kolumbiai (bolíviai, perui stb.) kokain piacra juttatásán túl termelőként is jelentőssé váltak. Az Egyesült Államokban eladott marihuána, metamfetamin és heroin nagy része Mexikóból származik. Az ország félreeső részeiben – ahogy azt Michoacánbanés Chihuahuában, ha nem is láttam a saját szememmel, de elég közel jártam hozzá – a lakosság jelentős részének legfőbb bevételi forrását a kender- és mákültetvények adják. A mexikói kormány sokáig nem kezelte a súlyának megfelelően a problémát, és amikor nekikezdett, akkor is a lehető legrosszabb megoldást választotta: a hadsereg bevetését, a militarizációt. Felipe Calderón elnök beiktatása után tíz nappal, 2006 decemberében4000 katonát küldött Michoacánba, akik szabályos utcai harcba kezdtek a Familia Michoacana kartell fegyveresei ellen. A korábban leginkább egymást gyilkoló narcók a következő néhány évben radikalizálódtak, és a hadsereggel való összecsapások során az arra járó civilekre sem voltak tekintettel. Mindeközben tovább gyilkolták egymást, meg persze a nekik nem tetsző újságírókat és helyi politikusokat is.”