Gyurcsány elmegy és megnézi, hogy milyen szegénységben élnek azok, akik mindhalálig kitartanak mellette.
„Gyurcsány elmegy és megnézi, hogy milyen szegénységben élnek azok, akik mindhalálig kitartanak mellette és most nagyobb nyomorban élnek, mint a Kádár-rendszerben.
Mit akart Gyurcsány Ferenc ezzel a három nappal elérni? Kormányoztak nyolc évet, most azt akarja bemutatni, hogy ide juttatták azokat, akik rájuk szavaztak? Őrületes, mindent elsöprő pofátlanság....
Ezek az emberek bíztak, sőt, még most is bíznak, hiszen azért hívták meg. Kinek akarta megmutatni, hogy miként élnek ezek az emberek? A nyugati médiának? A balliberális budapesti értelmiségnek? Netán a mostani kormánynak, amelyik nem győzi azt az Augiász istállójá megszégyenítő trágyadombot eltakarítani, amit ő hagyott maga után? Mutogatja azt a szerencsétlen családot, mint valami ritka állatfajt, amit most fedezett fel?”
„Magyarország méretét meghaladó erővel vagyunk jelen a világpolitika színpadán, ez pedig korántsem utal zavarra” – jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője.
A miniszterelnök rámutatott, hogy a kérdés az, kivel kezdik.
Kubatov Gábor azonnal a lényegre tapintott.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Szívrohamok, mentális egészségügyi problémák, trópusi betegségek – a globális felmelegedés egyre nagyobb fenyegetést jelent világszerte. A klímaváltozás hatása fokozatosan minden ember életébe begyűrűzik.
Washingtonban egyre valószínűbbnek tartják, hogy a kemény nyomásgyakorlás után diplomáciai csatorna is nyílhat a venezuelai vezető felé.
