Gyere őrült, névsorolvasás

„A nemzetállamok aligha jöttek volna létre az iparosodás nélkül, ami elég világosan arra utal, hogy ha nincs ipari termelés Magyarországon, a nemzetállam is nyikorogni fog, akár a (ma már üres) disznóólak ajtaja.

Erre fel most minek a tanúi lehetünk? Minden búbánat szálláscsinálói azok a multinacionális vállalatok (értsd: gyárak), amelyek még működnek, amelyek (exportra) termelnek, adóznak, és így működtetik az országot, amely e nélkül simán összecsuklana. A Nagy Tervek egyike ezzel szemben az, hogy ezek a vállalatok kussoljanak, ne vigyék ki a profitot (mintha az mindig is magától értetődő lenne), különben seggbe lesznek rúgva. Akárcsak azon polgárai a hazának, akik ott mernek dolgozni. Hanem de gyerünk ki a mezőre, és vessünk, arassunk, tyúkokat az ólba – vissza az önellátás világába.

Ha csak a patakyak hadoválnának, hát oké, nem végeztek (un)ortodox közgazdaságtan-szakot, de amikor nemzetállami szinten – hogy így mondjam – merül fel, hogy az embereket a mezőgazdaságba kell visszavezetni, akkor tényleg elhihetjük, hogy a nemzetállam igenis veszélyben van: mert visszalépünk a törzsek korába, a hűbérúri, vazallusi rendszerbe, valami ősi, örök érték alapján felfogott közösségiségbe (Gesellschaft gegen Gemeinschaft), ahol a sámán a főnök és az esőcsináló. Például átvesszük a szlávoktól a zadruga (szövetkezet) típusú rendszert, ahol a magántulajdon is ismeretlen, és kalákában kapálunk.”