Mobil barikád eladó vagy kiadó, ugyanitt utcakő és tüntetési kellékek.

„Szemfű Weisz Ede erre piacra vetett szemet, a tüntetés piacra, hiszen itt az adakozásból befolyt pénzt lehet a semmire elkölteni. Kockázat, rizikó, nincs. A barikád alapanyag szinte ingyen beszerezhető bármely építkezésen, az utcakő a földön hever, zászlót minden nagyobb nemzeti ünnepen nagyobb mennyiségben lehet haza vinni a közterületekről szuvenír gyanánt, transzparenseket meg majd gyártat a helyi hajléktalanokkal egy négyzetméter kisfröccsért. Igazi üzlet a tüntetésszervezés! Szemfű Weisz Ede hazafelé ballagva értetlenül elemezte, hogy miért nincs még tüntetésszervező cég. Szigorúan politika mentesen, az aktuális piaci igényekhez igazodva. Hiszem Magyarországon ennél jövedelmezőbb üzlet nem is kell. Tüntetések hetente vannak, bármi ellen. Sohasem ért, hanem ellen! És ezek a tüntetések azért nem hatékonyak, mert a szervezkedőknek elveszi az energiájukat a sziszifuszi szervezés. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha számla ellenében kapnának egy biankó tüntetést, amit az állam soha nem tiltana be, hiszen bevételeit növeli. Igaz ugyan,  hogy ezek a bevételek nem fedezik a rendőrségi készenlét költségeit sem, de legalább enyhítenék. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy minden tévé élőben közvetítene egy barikádrohamos performance-ot és lássuk be a Forma 1 guruja is a jogdíjakból él.  Valami zseniális lenne egy tüntetéssorozat az Utca mindenkié Bt. szervezésében, betéttüntetésekkel, szponzorokkal, és merjünk nagyot álmodni; Csapatokkal. Esetleg még nemzetközivé is válhatna a dolog egy idő után és végre valahára valamivel betörhetnénk a világpiacra.   Szemfű Weisz Ede meggyújtott egy jointott és tovább álmodott. Lelki szemei előtt látta, ahogy a cége nő és fejlődik, ahogy egyre nagyobb és nagyobb megatüntetéseket szervez, ahol már többen vannak mint egy világsikerű zenekar koncertjein. Látta, ahogy a kormány és a főváros támogatását elnyerve extra felárért a Városházát és a Parlamentet is el lehet majd foglalni, ahogy látta azt is, hogy Uniós pénzek áramolnak hozzá vállalkozásfejlesztés címen. Látta a vidéki tüntetéseket, látta, ahogy meghatározó és befolyásos emberré válik, állami kitüntetéseket vesz át, sőt egyes tüntetéseken adományoz is. De aztán hirtelen egy másik mese filmkockái kezdtek peregni a jointmoziban. Egy tüntetést látott. Egy tüntetést, ahol a tüntetők felé mennek a saját mobilbarikádját maguk előtt tolva, Ede takarodj rigmusokat üvöltözve. Látta, ahogy a legjobb emberei és munkatársai aláírnak az időközben megerősödött konkurenciához. Látta, ahogy a barátai elfordulnak tőle, látta, hogy a Weszeliné sem köszön a gangon, látta a nevét a szégyen falon, és látta amikor a felszámoló bekopogtat az Utca mindenkié Bt. papírjaiért. De mindez nem tántorította el, hogy az újságosbódé falára nagybetűkkel kiírja, hogy:   Mobil barikád eladó vagy kiadó, Ugyanitt utcakő és tüntetési kellékek.”