A céltábla visszalő

„A másik, amit fejben kell tartanunk: a múlt felé fordulásnál és a szánakozásnál sanyarú sorsunk miatt sokkal fontosabb, hogy fölmérjük, milyen eszközeink vannak a jelen és a jövő befolyásolására. Ne tegyük meg azt a szívességet az európai civilizációs-kulturális eszmények ellenlábasainak, hogy az unióból való kilépésen meditálunk! Európa és hazánk közös jövőjén kell gondolkodnunk, s megkeresnünk ehhez a valóságos és potenciális szövetségeseinket. 

Legyünk büszke tudatában annak, hogy Európa éppúgy nem nélkülözheti a magyarokat, ahogy mi sem Európát. A kirekesztő és gondolattalan liberális ideológia drótján égnek emelt kezekkel marionettként föl-le rángó Cohn-Bendit-féle bohócok helyett inkább beszéljünk Donald Tuskról, aki felszólalt és kiállt mellettünk, gondoljunk a lengyel értelmiségiek és politikusok lelkesítő tüntetésére a varsói magyar nagykövetség előtt, melengesse a szívünket a skótok véleménye a Scotland on Sundayben, amely szerint Európának példát kellene vennie a magyarok teljesítményéről, beleértve az alaptörvényt is, ahelyett, hogy a vén kontinens »a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik«.

Miért csak a kudarcainkat, a sikereinket miért ne élnénk át? Azt nem állítom, hogy megfordult a szél, mert ez így túlzás lenne. De valami készülődik, valami közeledik a forráspontjához, valami gyanús lett Európa gondolkodó felének, valamiképpen fölébredt a kontinens kultúrateremtő igazságérzete, amely megütközve nézi, hogyan törlik a passzív, pénzéhes, gondolat és elképzelések nélküli bábok Magyarországba a cipőjüket.”