„Az éhségsztrájk a mi elhízott szemünkben az egészséges, sportos életmód propagálása. Nem emlékszem, hogy az utóbbi húsz-harminc évben valaki is belehalt volna egy ilyen kísérletbe, legalábbis nem itt, Magyarországon, ami azt mutatja, hogy a módszer kezdi elveszíteni a hatékonyságát. Őszintén szólva, az éhségsztrájkot már senki sem veszi komolyan. Ha úgy vesszük, lehet éhségsztrájkolni két étkezés között is, ami ugyebár röhej, de ha egy celeb szánja magát ilyesmire, garantálom, hogy rácuppan a média.
Nekünk, hétköznapi ürgéknek az önpusztítás látványosan valódi módszerei közül kell válogatnunk. Az alkohol és a kábszer már annyira elcsépelt, hogy nincs olyan újságíró, aki rámozdulna arra a hírre, hogy pl. Gipsz Jakab a Parlament előtt önmaga agyonivása és agyondrogozása útján kíván tiltakozni a kormány packázásai ellen. Sokkal hatékonyabb lenne egy ellen-éhségsztrájk, mert abba bele lehetne dögleni. Ha egy fószer kijelentené, hogy a Kossuth téren, a nyilvánosság teljes bevonása mellett jóllakottsági sztrájkot fog tartani, arra biztosan fölkapná a fejét az egész magyar újságírás.”