Vissza 1992-be! Náciveszély újratöltve

„Érdemes megnézni, mivel riogatott az 1991-ben SZDSZ-közeli civilek által megalakított Demokratikus Charta: veszélyben levő demokráciával, szélsőjobboldali veszéllyel, antiszemitizmussal. Mindez különösen annak tükrében mulatságos, hogy az Antall-kormányról sok rosszat lehet mondani, de hogy bármilyen formában is veszélyeztette volna a demokráciát, az szimplán nem igaz. Mint ahogyan az is tény, hogy Antall József sosem engedett nagyobb teret az MDF Csurka István vezette szélsőségeseinek, akiket aztán még az első parlamenti ciklusban ki is szorítottak a pártból. Érthető persze az is, hogy sokakat félelemmel töltött el már önmagában az a tény, hogy a harmincas-negyvenes évek Magyarországát idéző hangok jelentek meg újra a magyar közéletben, de ettől még a szélsőjobboldalnak nem volt nagyobb tábora itthon, mint bárhol Nyugat-Európában. Ebben az időszakban jelentek meg először mértéktartónak számító német, francia, osztrák és más nyugati újságokban azok a cikkek, melyekben rendszerint ellenzéki értelmiségiek nyilatkoztak a magyar közéletről, miközben idegengyűlöletről, antiszemitizmusról, Horthy-nosztalgiáról panaszkodva festettek az országról olyan képet, mintha a Gömbös-kormány idején lennénk.

Azóta eltelt húsz év, jöttek-mentek a kormányok, pártok alakultak és tűntek el a süllyesztőben, de a szélsőjobboldali veszély a jelek szerint állandó maradt. Nem elég, hogy emiatt szegény Gyurcsány Ferencnek 2008-ban meg kellett alakítania a Magyar Demokratikus Chartát, de a Magyarországgal foglalkozó külföldi újságok is szinte ugyanazt írják, mint húsz évvel ezelőtt, a két leggyakrabban megkérdezett alany pedig Konrád György író és Schiff András zongoraművész. Előbbi alapítója volt az SZDSZ-nek és a Demokratikus Chartának, és bár politikai tisztséget sosem viselt, sokáig az egyik legnagyobb magyar párt véleményformálójának számított. Ilyen értelemben tehát húsz évvel ezelőtt megállhatta a helyét az az érv, hogy nem érdektelen az ő véleménye, 2012-ben viszont már sajnos nem állja meg. Konrád György hiába elismert író, mára egyszerűen lejárt lemez, élő emberrel nem találkoztam évek óta, aki szerint számottevő lenne, mit gondol ő a magyarországi állapotokról. Arról nem is beszélve, hogy a Demokratikus Charta alapítójaként megvolt a szerepe a magyar demokrácia egyik legszégyenteljesebb sztorijában, az MSZP és az SZDSZ házasságában. Pont ugyanannyira benne van ő is a harmadik köztársaság csődjében, mint Csurka István vagy Bayer Zsolt. Ehhez képest az idén már teret adott a nézeteinek a Le Monde és a Frankfurter Allgemeine Zeitung is, mintha nem lenne ma senki más Magyarországon, akinek egy külföldi számára is érdekes lehet a véleménye.”