Talán azt akarja üzenni: aki nem elég gazdag, menjen ki Ausztriába tanulni? Ott ugyanis nincs tandíj. A magyar fiataloknak sem.
„Orbán döntött. A tandíj mellett. A kormányzati kommunikációban ez a szó nem hangzik el, sőt érvelnek is, hogy nem mindenki fizet majd, tehát nincs tandíj. Nem mindenki, de a többség fizet. Van szak, ahol kevésbé vágta vissza a nemfizetősök számát a kormány, van, ahol nagyon. A közgazdászok, jogászok megtalálása racionális döntés. E területekre leginkább a jómódú családokból érkeznek a hallgatók. Az ő szüleik tudják, érdemes kifizetni a tandíjat, mert később jól kereső, magas presztízsű álláshoz juthatnak a gyerekek. Az ő szüleik szívják majd a fogukat, de nem hagyják, hogy kimaradjon a gyerek a képzésből. De mi van a szegényebbekkel? Akiknek a szülei képtelenek állni a borsos tandíjat? Azok menjenek dolgozni a jól meghatározott gazdasági körök vállalkozásaiba szakképzettséget nem igénylő munkakörbe? Vagy vegyék fel a diákhitel kettőt, s adósítsák el magukat hosszú évekre, örök életre?
Feketén-fehéren kiderült: nekik csak a pénz, a bosszú és a hatalom megszerzése számít, a magyar emberek élete egy fikarcnyit sem. Ez a Tisza Párt őszödi beszéde.
Hirtelen rettentő mumusként tűnik fel mindenfelé az anarchizmus.
Szepesfalvy Anna kijelentette, Magyar Péter képviselője „méltatlan a magyar emberek és a budapestiek képviseletére is!”
Dévényi István és Parászka Boróka is kifejtette véleményét a témában.
Provokatívan kérdezem: van Önök között valaki, aki irigyli ezt tőlük?
Szinte már asztali szerepjátékról beszélünk, ahogy karaktereink változnak, várost építünk és minden téren fejlesztünk és fejlődünk. Magyarul is megérkezett a Homályrév folytatása, a Fagyosrév.
A román társadalom újabb riasztó tünetét jelzi a napvilágra került statisztika.
