Békemenet: már a fáklyát is kisajátították!

„Summa summarum, kissé nyugtalanul tekintettem a Békemenet elébe, de úgy gondoltam, ha kilátogattam az Opera elé, akkor megnézem ezt is. Az Operánál úgyis meggyőződhettem róla, hogy a fideszes-jobbos jellegzetességnek gondolt paranoiák és hozzávalók igazából nem csak a fideszes, hanem minden tüntetés sajátjai. Giccses, semmitmondó dalok, magyar rendőr, tüntetésmatek és a média szidása (elhallgat, nem mutat, stb, igaz, ez az Opera és a köztévé vonatkozásában teljesen jogos volt) ott is van. Mindenesetre azt hiszem, sosem fogom megérteni az otthon lázasan transzparenst gyártó, feltűnési viszketegségben szenvedő tüntető prototípusát.

Várakozásaimhoz képest a menet a lehető legjobban sült el: nyugodtan legyalogolta a hivatalosan négyszázezres (ennél valószínű azért kevesebb, a várható tüntetésmatekot egyébként Bencsik kezdte meg a Kossuth téren, amikor bemondta az egymilliós, nyilvánvalóan irreális létszámot egy tévés tudósításra hivatkozva) tömeg a távot, egyéb programpontok híján pedig gáz eseményekre sem kerülhetett sor. A puritán minimalizmus persze együtt járt az első, eseménytelen baloldali tüntetésekről jól ismert unalom egy adagjával. De ebbe így belekötni nehéz. Az meg, hogy volt pár Árpád-sávos zászlós csoportosulás, szerintem nagyjából mellékes, megszoktuk, nem zavarnak sok vizet.  Majd akkor izgulunk a néhány Árpád-sávos tüntető miatt egy párszázezres tömegben, ha a baloldal kiközösíti magából az USSR- és Che-feliratos pólókban parádézó elvtársakat.

A fáklyákat eredetileg nem tartottam jó ötletnek, ráadásul csak a menet elejének jutott, viszont a sötétség beálltával egyre látványosabb volt a világító tömeg. Felháborító, hogy a jobboldal a kokárda és a magyar zászló után már a fáklyát is megpróbálja kisajátítani! Mindenesetre: ha »a magyar jobboldal«-t emlegető cikkek, tudósítások után még egyszer valaki azzal jön nekem, hogy ne beszéljek »a magyar baloldalról«, mert azon hánymennyien vannak mindenfélék, a képébe fogok röhögni.”