Mit kíván a nemzetközi tőkepiac?

„Hogy mit néz a befektető? Államháztartási hiányt, államadósságot, inflációt, devizatartalékot, kockázati besorolást, a politikai stabilitás jegyeit – azt, ami a hivatalos hitelezőknek is fontos. Azt már egyszerűbb megmondani, mit nem szeret az arctalan (vagy nagyon is sokarcú) tőkepiac. Nos, senki sem szeret ráfizetni. A hitelező fél attól, hogy pénze beragad vagy egyenesen odavész. Esetünkben oktalan riogatásnak tűnik a csőd emlegetése, jelenlegi gazdasági adataink nem adnak alapot rá. De a kötvénytulajdonost nem is az foglalkoztatja elsősorban, hogy egy tízéves lejáratú magyar állampapír birtokában egy évtized múlva megkapja-e a tőkéjét, mivel ritka esetben ül addig a papírján: talán már egy hónap vagy fél év múlva szeretne túladni rajta – és nem veszteséggel. Vevő pedig akkor akad, ha az adott országról jók a hírek, kedvező a hitelminősítési besorolás.

A magyar állam kockázati besorolásának romlásáról már eleget értekeztünk; érdemes elmondani, hogy a profi befektetők nem a Moody's közleményéből értesülnek az illető ország pénzügyi kockázatosságáról. De a kisbefektetőt erősen tájolja a »rating«: leminősítésünk ténye tovább mérsékelte a magyar papírok iránti igényt, gyengítette a forintot. Ami a híreket illeti, rég volt ilyen rossz a nemzetközi sajtónk. Január első napján a Financial Times honlapjára kattintottam, és azt kellett látnom, hogy a magyar ügyekről szóló (mondanom sem kell: nem kedvező) írás vezette a legolvasottabb cikkek listáját. Így együtt nem meglepő, ha a pénzpiacon manapság csekély az étvágy a magyar állam fizetési ígéretére.”