Sokat dolgoztam rajta, s azt hiszem, nem csupán eredeti gondolat akad benne néhány, de formailag is vállalható, no meg nincsenek benne mástól csent passzusok sem.
„Tegnapelőtt hirtelen elő kellett volna keresnem valami régi közleményt. Miközben dobozaimban kotorásztam reménytelenül, egy kemény kötésű, fekete kézirat akadt kezembe. Rajta aranyozott betűkkel a nevem, alatta nagyobb betűkkel ez állt: Szakdolgozat. Kicsit elérzékenyültem, mi tagadás, bele is lapoztam, egész érdekesnek tűnt föl. (...)
Gondoltam is egy pillanatra, elöl hagyom, és elolvasom majd. Aztán legyintettem, visszacsúsztattam a füzetet a dobozba, fölkapaszkodtam a hokedlire, és betoltam a skatulyát a helyére, a legfelső polcra. Lekászálódtam, és még néztem fölfelé kicsit. Elbúcsúztam szakdolgozatomtól. Sokat dolgoztam rajta, s azt hiszem, nem csupán eredeti gondolat akad benne néhány, de formailag is vállalható, no meg nincsenek benne mástól csent passzusok sem, az a mi időnkben nem volt szokás, egy szakdolgozatot enkézzel abszolválni, azzal a maga becsületének tartozott az ember.
De hiába jó a dolgozat, hiába van tisztes munka benne, ember nem olvasta és nem is olvassa már, nekem nincsen rá szükségem többé, másnak pedig még annyira sem.
Én már csakmaradok efféle szegény tollforgató, firkász, nem lesz már belőlem sem történész, sem tudós, kezemből nem kerülnek már ki vaskos monográfiák, de még egy doktori, nemhogy nagy, de még egy iciripiciri sem, nem lesz már belőlem semmi, amihez meg tudnám lobogtatni egykor gonddal elkészített dolgozatomat…Hacsak… Hacsak…
Végül is egy, egyetlenegy beosztás mégiscsak akad e honban, amelyhez ugyan nem kell érteni semmihez, de egy korrekt egyetemi végdolgozattal nem árt, ha bír az ember. No, hát az nekem már megvan, a helyesírás sem az erősségem, ráadásul olybá tűnik, ama hivatalban hamarosan üresedés is várható… Itt lenne az ideje megpróbálkoznom az aláírással, írni már írtam épp eleget.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A korábbi államfőnek a napokban jelent meg A haza minden előtt című könyve, amely tíz elnöki évét tárja elénk. Emellett a két ciklus emlékezetes pillanatairól és a kegyelmi ügyről is kérdeztük. Interjúnk.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
