„A diktatúrák és a kémperek édestestvérek. A diktátori paranoia, és a külső, de még inkább a belső ellenségtől való harcias rettegés pedig egypetéjű ikrek.
Illene most idéznem a Rajk-pert, melynek valódi oka nem utolsósorban Rákosi vetélytárstól való iszonyata volt.
Erről viszont legalább azt »tudjuk«, hogy Rajk egy paksi csőszkunyhóban találkozott a »jugókkal«, ahol Rákosi elvtárs meggyilkolásáról - hogy korszerűen szóljak: - konzultáltak. És persze a vád is közfogyasztásra készült: »a vádlottak padján itt nemcsak Rajk és társai ülnek, hanem külföldi gazdáik imperialista felbujtóik is...« (Eredetileg jó kis nyugatos-kozmopolita-zsidó értelmiségi kémpert akartak rendezni a dolgozó népnek, de erre a jelek szerint pár évtized után újra rendesen gyúrnak, bár még várnunk kell rá. De csak figyeljük a jövőt!)
Most, a komolyabb pályán még csak csetlő-botló, cseperedő diktatúránk egyelőre ennyit köt az orrunkra az ellen új kémeiről: »Az NBH korábbi főigazgatója, Galambos Lajos ellen kémkedés, a volt titkosszolgálati miniszter ellen felbujtóként elkövetett kémkedés, a NBH előző vezetője, Laborc Sándor ellen pedig bűnpártolás miatt nyújtottak be vádiratot (majdnem azt írtam: ítéletet...).«”