Az igazság 2012-ről

„Nem igazán tartozom az előre mindent pöccre megtervezők népes táborába, hagyom, hogy történjenek a dolgok maguktól, és ha jó kedvemben vagyok, részt veszek bennük. Ezért nem tudok mit kezdeni a szilveszterrel sem, ami egyre inkább a következőkbe torkollik: kötelezően felöltözünk valami csillogósba, az asztal alá isszuk magunkat pezsgővel, hogy utána koordinálatlan mozgással tunkoljuk a virslit a tavaly lejárt mustárba, és ha kicsit visszatért belénk az élet, akkor robbantsuk le a szomszéd postaládáját egy marék petárdával.(...)

Az év végi kötelező alkoholba áztatott flittereső tehát nem mindenki kedvenc megmozdulása, de akár kirúgunk még egyszer a hámból, akár Sass József bénázását nézzük egy adag pattogatott kukoricával, a tény marad: ébredés után 2012 lesz.

Csak egy dátum. És plusz két ránc.”