„A létező szocializmus egyszerre volt politikai diktatúra és abszurd gazdasági rendszer. Nálunk a történelemtanítás és amit állampolgári nevelésnek csúfolnak, a létező szocializmusból a diktatúra kegyetlenségére koncentrál. Így volt ez húsz évvel ezelőtt is, és ma talán még inkább így van. Ennek a féloldalasságnak kezdetben az volt az oka, hogy a többi országgal ellentétben Magyarországon a létező szocializmus története 1956-tól csaknem végig a gazdasági abszurdum kozmetikázásának története volt. Úgy látszik, sikeresen. Legalábbis az a kaszt, amelyik 1989 után irányítani kezdte a politikát, mintha nem érzékelné az abszurditást, ami ellen máshol többé vagy kevésbé be voltak oltva.
Az 1989-ben fiatal korosztályok ma középkorúak, és őket már ez a politikai kaszt hagyta tudatlanságban a szocialista gazdaság rendszerszerű működésképtelensége felől. Ha mégis meg akarják értetni, miért volt az a rendszer olyan gyűlöletes, nem tudnak mást tenni, mint egyre jobban belehergelni magukat és másokat a diktatúra gyűlöletébe. A gazdaságot működésképtelenné tévő elveket viszont rendjén valónak érzékelik és érzékeltetik. Az önhergelő gyűlölet és a képtelenség elfogadása nagyon rossz koktél.”