Soha olyat még nem látott a magyar demokrácia, mint ami az elmúlt kicsit több, mint egy napban történt.
„Konkrétan kétóránként jön egy újabb olyan hír, ami miatt már azt kell kérdeznünk, hogy ennél van-e lejjebb, és két órával később megint rájövünk, hogy bizony, van. Aki ma délelőtt bent ült a Parlamentben, nem fogja elfelejteni, ami történt. Káosz, anarchia közeli állapot, totális átláthatatlanság. Olyannyira érthetetlen volt az egész, hogy az ülés közben sétáltam végig az ülésterem melletti ellenzéki folyosón, és ott sem értették, mégis mit akarnak a kormányoldalon. De elnézve azt, ahogy Lázár sétált végig a saját padsoraik közt és szinte egyenként magyarázott mindenkinek, szerintem a Fideszben sem volt tiszta a kép.
A nagy balhék mellett pedig eközben eltörpülnek olyan aranymondatok, amiken máskor hetekig röhögne mindenki. Például amikor Matolcsy olyan prognózist ad 2012-re, hogy »valahol valami majd beáramlik a gazdaságba«. Vagy amikor Giró-Szásztól megkérdezem, hogy miért nem azt a jegybanktörvényt küldték el az EKB-nak, mint amit beadtak, és azt feleli, hogy ne várjak gyors választ, mert még olvassák az EKB 12 oldalas levelét. Aztán pár órával később kilövik az ellenzéket.
Cinizmus, hatalmi gőg, a mindent megtenni képes emberek ész nélküli politikája, ami most itt zajlik. Ha így lehet átírogatni törvényeket, ha így lehet az ország sorsát majdhogynem egyszemélyi, ad hoc döntésekkel a szakadék fele lökdösni, ha ennyire szó szerint mindent megtehet Orbán Viktor és parlamenti többsége, akkor itt fölösleges jogbiztonságról beszélni. Ha nyugdíjmegtakarításokat önkéntesen elvehetnek bárkitől, akkor lassan nincs értelme leírni azokat a szavakat, hogy erkölcs, hogy polgári értékek, hogy jogállam. És ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a választójogi törvényt úgy változtatják, ahogy akarják, akkor azt is le kell írni: Magyarország jogállam. Még.”