„Pápai Lajos győri megyéspüspök egyenesen keresztényellenesnek nevezte az ön nyilatkozatait, melyek szerinte »a pogány hitvilágot népszerűsítik«.
Csupán azért, mert úgy vélem: a magyar meg nem értés István királlyal kezdődött. Erről szól a mára klasszikussá vált István, a király. Pedig nem tehet senki közülünk arról, hogy István megölette Koppányt, és birtokait az idegen földről jött lovagok és papok kapták meg. Sértő szavak helyett a püspök úrnak inkább megfontolásra ajánlok két gondolatot. Az egyik: a magyar társadalom három alaptípusa közül az istváni táborból mindig csak az idegenszívű tábor felé volt lehetséges az átjárás, a koppányi magyarok felé nem. A másik: miközben mifelénk egyre jobban szorul vissza a kereszténység, Közép- és Dél-Amerikában rohamosan nő a népszerűsége. Csakhogy az ottani bennszülötteknek bizonyos helyzetekben megengedik, hogy ősvallásuk elemeivel ötvözzék a katolicizmust, nálunk pedig még az írmagját is kiirtották az ősmagyar hiedelemvilágnak.
Őstörténeti szenvedélyén régi szerzőtársa, Bródy János is köszörülte már a nyelvét, mondván: »Szörényi Levente is mennyországba kerül, de egy másikba, az ősmagyarok végtelen vadászmezőire, esetleg vissza a Szíriuszra.«
Bródytól megkaptam már azt is, hogy alig leplezett rasszista vagyok. Vagy öt éve egy megbeszélésen Hiller István akkori kultuszminiszter, félreértésből adódó sértettségében odaszólt nekünk, hogy »maguk nem érdemelnek semmit, mert antiszemiták«. Mellettem ült Rosta Mari sógornőm és menedzserem, aki – Hiller balszerencséjére – tökéletesen megfelel a háláchá származási kritériumainak. Ő visszakérdezett: »Én is antiszemita vagyok?« Én felálltam és eljöttem, nem vártam meg a választ. Mára megtanultam ezeket a vádakat higgadtan kezelni. Nem ijedek meg tőlük, de nem is akarom túlkompenzálni őket. Bródy egyébként mostanában már más húrokat penget; néhány hete úgy nyilatkozott: fájt neki, hogy a politika egyre többször állított minket szembe egymással. Azt hittem, eldobom az újságot. A politikát teszi felelőssé az a Bródy, aki ki se lát a politikából! Hát nem Pető Iván kényszerítette, hogy szamárságokkal provokáljon a médiában! Mindegy, legalább már nem ott tartunk, mint húsz éve, amikor »rossz társaságba keveredtem«.”