„Ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk! Ezt a közhelyszámba menő hétköznapi bölcsességet nem ártana felidézniük mindazoknak, akik folyamatosan sírnak az utóbbi évek elhúzódó válságai miatt. Miközben a válság azért húzódik el, mert nem tudtuk megoldani azokat a gondokat, amelyek miatt kirobbant. Pedig az okát ismerjük, hiszen egyszerű és nagyon is emberi: a kapzsiságra vezethető vissza. (...)
A költekezést (...) a nemzetközi bankvilág is gerjesztette, amely a viszontbiztosítás viszontbiztosításának a bevezetésével olyan minimálisra igyekezett csökkenteni a csődkockázatot, hogy a végén maga is elhitte annak kiiktatását. Ebben pedig kulcsfontosságú szerepet játszottak a hitelminősítők, akik még azokat a jelzáloghitel-papírokat is első osztályúnak minősítették, amelyek mögött már rég nem állt fedezet. A világ tehát 2008-ig abban a boldog tudatban élt, hogy a globalizáció eredményeként sikerült eltüntetni a rendszerből a csődkockázatot, mert a nemzetközi pénzvilágban annyi pénz van, amennyiből mindig jut néhány dollár mindenkinek.
A politikusok ezt világszerte be is vették, és oly sikerrel költekezték túl magukat, hogy kicsúszott a kezükből a hatalom. Amíg ki nem tört a 2008-as, kijózanító világválság, addig senki nem vette észre: a piacok átvették a hatalmat, és világkormányként irányítják a politikusok helyett a globális folyamatokat. (...) A globális piacokat a világ nagyhatalmai hozták létre, hogy minél több pénzt szivattyúzhassanak ki a világból a saját céljaikra. Gyermekük azonban gyorsabban felnőtt, mint gondolták, és átvette a hatalmat. Ez egy teljesen új korszak kezdetét jelenti. Gondoljanak csak bele: egy olyan intézmény irányítja az egész világ életét, amelynek vezetőit senki nem választotta meg.”